A kisvállalatokról alkotott, nem túl kedvező kép az 1970-es évek két olajválsága nyomán kezdett megváltozni, amikor főleg a szén, az acélipari nagyvállalatok domináns pozíciója megremegett. A specializált technológiát használó, stabil input árakra és bérekre építő, nagybani termelés helyett előtérbe kerültek a rugalmasabb, alacsonyabb termelési volumennél is gazdaságos technológiák és az ezeket alkalmazó kisebb szervezetek (Piore–Sabel 1984). Részben a technológiaváltással összefüggésben, részben pedig a nagyipari elbocsátások nyomán a vállalkozásalapítási kedv is megélénkült. Ameddig az 1970-es évekig a kisvállalatok hozzáadott értéke csökkent a fejlett országokban, ez a trend az 1980-as években megfordult. Az átlagos vállalatméret visszaeséséhez hozzájárult a kisebb vállalatmérettel jellemezhető szolgáltatási szektor térnyerése is (Acs 1992). A foglalkoztatottsági mutatók is a kisvállalatok előretörését jelezték, mint azt David Birch kimutatta az USA-ban (Birch 1987). Az innovációra fordított kutatási pénzek esetében a kisvállalatokat 2,5–20-szor hatékonyabbnak találták, amíg a befektetett tőke után a kisvállalati tulajdonosok 25%-kal több profitot kasszíroztak (Drucker 1985). A kisvállalatok láthatóan fontos szerepet töltöttek be az 1990-es évek gazdasági fellendülésében úgy is, mint a változások ügynökei (Acs 1999). Az úttörő technológiák kifejlesztési igénye és a nagyvállalatok szervezeti változtatásai, a szervezeti laposodás, a kiszervezés is a kisebb méretű vállalatoknak kedvezett (Phillips 1991).

Hasonlóan a tudományhoz, a legkülönfélébb ideológiával rendelkező politikai pártok és politikusok a legkülönbözőbb országokból váltak hirtelen a vállalkozások és kisvállalatok szószólóivá. Az 1990-es évekre a kormányzatok számos módon támogatták a vállalkozások alapítását és a meglevő kisebb szervezeteket is. Kiszélesedett azoknak az állami eszközöknek a köre is, amelyek a kisvállalati szférát segítették; direkt, célzott támogatások és indirekt, környezetet befolyásoló ösztönzők egyaránt elterjedtek a fejlett világ országaiban is (Lundström–Stevenson 2005, Dennis 2011).

A megváltozott gondolkodásmódot fejezi ki Schumacher híres könyve, A kicsi szép (Schumacher 1991)3 is, amelyben a szerző azt fejti ki, hogy a tömegtermelést, a bürokratizálódást, a fokozódó centralizációt és a nagyvállalatok tisztán rövid távú nyereségközpontú érdekeit fel kell váltania egy alternatív, ökológiai és humán szempontokat figyelembe vevő gazdasági rendnek. A kisvállalatok pedig demokratikusabbak és figyelmesebbek a társadalom igényeire, mint a nagy multinacionális óriások, amelyek ráadásul a termelésük következtében felmerülő környezeti károkkal is kevesebbet törődnek.

A kisvállalatok megújulását inkább több tényező együttes változásával, semmint egy vagy néhány kiváltó okkal magyarázhatjuk. Bizonyosan szerepet játszott ebben a fejlett piacgazdaságokban az 1970-es évektől megindult dereguláció és privatizáció is. A megváltozott ideológiát jól jellemzik Margaret Thatcher, az Egyesült Királyság volt miniszterelnökének szavai, aki szerint minél szabadabb egy társadalom, annál több kisvállalat lesz benne. Hasonló ideológiát vallott a Reagan-kormányzat is az USA-ban.

A kisvállalatok térnyerésének okait Brock és Evans (1989), Acs és Audretsch (1993) és Audretsch (2003) alapján az alábbiakban foglalhatjuk össze: