2.2.1. A VÁLLALKOZÁSI EXPANZIÓ – A RENDSZERVÁLTÁSTÓL 1995-IG

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kétgenerációnyi, mintegy negyven év szocialista-tervgazdasági múlt után Magyarország az 1980-as évek második felében kezdte meg az átmenetet a piacgazdasági rendszerbe. A tervgazdasági rendszer anomáliáinak kiküszöbölése érdekében azonban a gazdaság irányítói már a szocialista időszakban, 1968-tól kezdve kísérleteztek piaci reformokkal. Részben ezek a reformok segítették az országot a piacgazdasági átmenet első időszakában, és hozzájárultak ahhoz, hogy a gazdasági átmenet élharcosaivá váljunk (Kornai 1990, Szerb és Ulbert 2002). A kétszintű bankrendszer már 1987-ben, a magánvállalatok alapítását lehetővé tevő társasági törvény pedig 1988-ban hatályba lépett. Az 1989-ben bekövetkező politikai rendszerváltás első éveiben (1989–1994) alakultak ki és szilárdultak meg a magánvállalatok, vállalkozások létrejöttét és működését szabályozó törvényi keretek. Az 1990-es évek közepére Magyarország már működő piacgazdasággal és ennek megfelelő intézményi struktúrával (adótörvények, a vállalkozásalapítás, -működtetés és -megszűnés jogi keretei, csődtörvény stb.) rendelkezett, ahol a magántulajdon dominánssá vált (Buzás–Kállay–Lengyel 2003).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A régi rendszer nagy gazdasági szervezetei az 1990-es évek elején összeomlottak, a meglevő piaci-gazdasági kapcsolatok leépültek. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST), a volt szocialista országok gazdasági együttműködési szervezete külpiacai gyakorlatilag összeomlottak. Közben új piacok jöttek létre. A külkereskedelmet, ami korábban állami monopólium volt, liberalizálták, az export-import jog megszerzése immár nem ütközött adminisztratív akadályokba. A változások nyomán a magánszektor gyorsan fejlődött. Az alacsony belépési korlátok és a hiánygazdaság által felfűtött fizetőképes kereslet kedvező feltételeket biztosított a vállalkozni szándékozók számára. Az új szervezetek száma robbanásszerűen nőtt, amit a nagyvállalatok szétesése nyomán létrejövő kisvállalatok és a privatizáció tovább gyarapítottak (Laki 2001, Makó–Kuczi 2003). Számos külföldi szakmai piaci kapcsolattal rendelkező szakember és vállalati vezető is a cégalapítók körét szaporította. A privatizáció révén az erőforrásokhoz olcsón hozzá lehetett jutni (Salamonné Huszty 2006), igaz, hogy ugyanakkor ezek a kapacitások sokszor korszerűtlenek, idejétmúltak voltak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A vállalatok számának növekedése jól látható az 1990-től rendelkezésre álló regisztrált vállalatok számának változásából. 1990-ben már több mint 454 000 vállalatot regisztráltak,1994-ben pedig ez a szám 1 millió fölé nőtt. Buzás, Kállay és Lengyel (2003, 25. o.) a kisvállalatok szemszögéből az alábbiakban foglalta össze az átmenet jellemzőit:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • Gyorsan növekvő számú vállalat, túlnyomó többségében mikrovállalat.
  • A hiánygazdaság rövid idő alatt versenygazdasággá alakul.
  • Nő a gazdaság nyitottsága, a külkereskedelem aránya a GDP-hez viszonyítva gyorsan emelkedik.
  • A liberalizálódást támogató szabályozási környezetet az instabilitás, gyakori, akár jelentős változtatás jellemezi. Ez megnehezíti a vállalatok, főleg a kicsik alkalmazkodását.
  • A visszaeső jövedelmek kompenzálása, a jóléti juttatások fenntartása miatt a jövedelemközpontosítás magas arányú.
  • A kisvállalati szektor a sok új belépővel, tapasztalatlan vállalkozóval „felhígul”, minőségi mutatói romlanak. Magas a túlélésre képtelen, sem növekedni, sem megkapaszkodni nem képes vállalatok aránya.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave