Gyimesi Timea

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Rizóma

A rizómafogalom programszerű megfogalmazást 1975–1976 körül kapott Kafkához és a kisebbségi irodalom tematikájához kötődve. A biológia szókincséből kölcsönzött rizóma egyszerre percepciós, gondolkodási és jelentésmodell. A nyitott, több bejáratú rendszer működése esetleges és antigeneologikus, variációkon keresztül, vírusosan vagy rabul ejtés útján valósul meg. A rizómában ugyanis bármely pont bármely másikkal összekapcsolódhat anélkül, hogy feltétlenül új, akár kis, minor jelentés keletkezne. Jelentés benne tehát nem a pontos vs. pontatlan oppozitív dichotómiája mentén differenciálódik, hanem ún. pontostalan, aszignifikáns módon, a lágy és a kemény vonalak durva azonosításait elfolyató, folyton leendő szökésvonalak mentén. A növénytani kategória – szemben a főgyökeres és mellékgyökeres szerveződéssel – a középponttal nem rendelkező hálózatra utal, amelynek elemei nem rendeződnek hierarchikus viszonyba. A rizóma sajátos látás- és észleléselmélet keretét adja, hiszen nem tud mintaszerű modellként funkcionálni, így nem reprezentálja a világot. Helyette sajátos idő- és térviszonyokkal vonja be sima-bordázott terét nomád szubjektuma számára, aki ebben a decentrált, jelentés nélküli térben leend, affektumokat és perceptumokat alkot „értelem nélküli” „acefallosz”, Szervek nélküli Testével. A rizóma (mint a sima és bordázott, nomád tér par excellence leendő formája) egyszerre matematikai, tengeri, technikai, esztétikai, észlelés-, valamint írás- és olvasásmodell.1

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 977 2

Irodalom

Egyéni hangú, a magyar irodalomtudomány palettáján saját színt képviselő könyvet tart a kezében az olvasó. Nem egyszerű tanulmánygyűjteményt, hanem tanulmányokból épülő, bármely irányban tovább írható, újabb tanulmányokkal kiegészíthető, nyitott szintézist. Gyimesi Timea a Deleuze-zel és Guattarival olvasni program jegyében, a 20. századi francia geofilozófia mély megértése nyomán, francia és magyar szerzőket olvas egymásra, és olyan szerte futó témákat képes egységben tárgyalni, mint az ember és a gép, az ökoton és az utópia, az episztemokritika, a téri fordulat, a figyelemökológia, az empátia és az ökokritika. Teszi mindezt annak a pragmatikai fordulatnak a jegyében és leírása mentén, amely alapjaiban változtatta meg az irodalommal való foglalkozás problémáit, diszciplináris közegét és nyelvét. Utóbbi abban a nagyon pontos és nagyon árnyalt fogalmazásmódban is megmutatkozik, ahogyan saját maga használja a nyelvet: mintha azt akarná példázni, hogy a nyelvi forma nem hordozza, hanem kihajtogatja a gondolatot. A pliszírozás tudománya. Teleológia helyett proceduális megismerés, haladás-elv helyett a metamorfózis alakváltozatai, a tudományos megismerés számára érzékelhetetlen, átmeneti létmódok érzékelhetővé válása: ebben az ismeretelméleti kontextusban az irodalom és a művészetek ismét kitüntetett helyre tehetnek szert a társadalmi (ön)megismerés folyamatában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyimesi-elmozdulasok-es-riturnaliak//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero