Gyimesi Timea

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban


Tendenciák

A következőkben messze nem kimerítő módon, vázlatosan áttekintem, milyen hívószavak, milyen narratív technikák vagy kiadói elvek mentén látszanak hálózatba rendeződni a kortárs francia szövegek, illetve milyen konfliktusokat tesznek láthatóvá az önkényesen kiragadott sorozatok a kortárs olvasó számára. Kiindulópont lehet az irodalom másika, nevezzük referenciának, hiszen a mai francia regénybe visszatért a világ, a mai francia regény visszatért a világba. A referenciának négy nagyobb mintázata rajzolódik ki, melyek azonban egymásba érnek: a történelem, a társadalom, az én, valamint az irodalom önmagában is összetett tere, azaz az irodalom mint nyelvi, műfaji és történeti emlékezet. A referenciához, a narratívához való visszatérés azonban nem jelenti a 19. századi ábrázolási modell, s vele a látás és érzékelés korábbi paradigmáinak (a perspektíva és geometriai nézőpont) visszatérését. Ha a látás érzékszerve létre hozhat is valamiféle identitást (a táj, a történelem, az ember csomópontjain), az csakis bizonytalan, változékony, mi több fiktív lehet. A kortárs regény a referencialitás (azaz a faktualitás) és a fikcionalitás paradoxonára kérdez rá, bármily műfaji alakot ölt is: történelmi regényként, polárként, szocioregényként, életrajzi regényként, életrajzként vagy önfikcióként arra a pszichológiai kompetenciánkra hivatkozik, amely megérteti, miért van szüksége az embernek a művészetre, irodalomra ahhoz, hogy életben maradjon.

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 977 2

Egyéni hangú, a magyar irodalomtudomány palettáján saját színt képviselő könyvet tart a kezében az olvasó. Nem egyszerű tanulmánygyűjteményt, hanem tanulmányokból épülő, bármely irányban tovább írható, újabb tanulmányokkal kiegészíthető, nyitott szintézist. Gyimesi Timea a Deleuze-zel és Guattarival olvasni program jegyében, a 20. századi francia geofilozófia mély megértése nyomán, francia és magyar szerzőket olvas egymásra, és olyan szerte futó témákat képes egységben tárgyalni, mint az ember és a gép, az ökoton és az utópia, az episztemokritika, a téri fordulat, a figyelemökológia, az empátia és az ökokritika. Teszi mindezt annak a pragmatikai fordulatnak a jegyében és leírása mentén, amely alapjaiban változtatta meg az irodalommal való foglalkozás problémáit, diszciplináris közegét és nyelvét. Utóbbi abban a nagyon pontos és nagyon árnyalt fogalmazásmódban is megmutatkozik, ahogyan saját maga használja a nyelvet: mintha azt akarná példázni, hogy a nyelvi forma nem hordozza, hanem kihajtogatja a gondolatot. A pliszírozás tudománya. Teleológia helyett proceduális megismerés, haladás-elv helyett a metamorfózis alakváltozatai, a tudományos megismerés számára érzékelhetetlen, átmeneti létmódok érzékelhetővé válása: ebben az ismeretelméleti kontextusban az irodalom és a művészetek ismét kitüntetett helyre tehetnek szert a társadalmi (ön)megismerés folyamatában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyimesi-elmozdulasok-es-riturnaliak//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave