Csaba László eddigi életműve jelen sorok írója számára egyebek mellett azt üzeni, hogy érdemes őrizkedni a konformizmustól, hiszen az a tudós lélek átka lehet. Ezért is mondhatjuk, hogy egy merőben új alapfeltevésekre építő dialógusra van szükségünk a nyílt, dinamikus, memóriával rendelkező komplex társadalmi-gazdasági innovációs ökoszisztémáról, ha és amennyiben azt szeretnénk, hogy jobban megértsük, mi is folyik éppen a rendszerben, és mi az, amit lehetőségeink szerint tehetünk a kívánt úton való haladás érdekében. A komplexitást beépítő és árnyaltabb megközelítés azért is fontos, mert tudatosítja, hogy jelentéktelennek tűnő és éppen hangsúlytalanságukon keresztül ható mikrofolyamatok hogyan képesek úgy áthangolni a nyílt, adaptív és dinamikus makrorendszert, hogy végül más minőség jöjjön létre. Ez a kutatási program reményeink szerint azt is hírül viheti, hogy a közgazdaságtanban nemcsak az a szép, hogy nem értjük, de vannak dolgok, amiket még a precíz és konzisztens matematikai modellekkel együtt sem érthetünk meg, mert a világgazdaság komplex rendszerében nem az egyenlőségek, hanem az egyenlőtlenségek, az egyensúlytalanságok a meghatározók.