A hangulati, érzelmi vagy önértékelési zavarokkal küzdő személyek pszichoaktív szerhasználatukkal igyekeznek ezeket a zavarokat helyreállítani, miközben a szerhasználatuk egyre növekvő problémákhoz vezet. A növekvő problémák ellenére sem tudják abbahagyni a szerhasználatot, mert olyan diszfunkcionális hiedelmek alakulnak ki (mint például „nem lehetek boldog, ha nem ihatok”, „sokkal inkább kézben tudom tartani az életem, ha drogozom”), amelyek a szerhasználat abbahagyását lehetetlenné teszik. A diszfunkcionális hiedelmek (például „ha iszom, akkor szórakoztató vagyok”) olyan „téves” elvárásokhoz vezetnek, amelyek azt mutatják, hogy ő tényleg szórakoztató az alkohol hatása alatt. A pszichoaktív szernek nem pusztán a pozitív hatásához kapcsolódik a hiedelem, hanem a pozitív kimenetekkel kapcsolatos elvárásokhoz is. Alkohollal kapcsolatban például a következő – elképzelt – elvárások alakulhatnak ki: az élményeket pozitívvá alakítja; növeli a társas és a testi örömöket; növeli a szexuális tevékenységet és elégedettséget; növeli a személyes hatalmat és az agressziót; növeli a társas asszertivitást; csökkenti a feszültséget. Fontos hangsúlyozni, hogy itt az észlelt és nem a valóságos hatásokról van szó! Egy idő után azonban az észlelt és a „valóságos” viselkedés között összeütközés alakul ki. A szerhasználat folytatódásával, a kényszeres használat, illetve a függőség kialakulásával a diszfunkcionális hiedelmek is átalakulnak: a sóvárgás és a vissza-visszatérő kellemetlen állapotok miatt a diszfunkcionális hiedelmek egyre inkább ezeknek az állapotoknak a tolerálhatatlanságáról és elviselhetetlenségéről szólnak. Az addiktív hiedelmek két csoportját lehet megkülönböztetni: a bejósló hiedelmeket (amelyek a szerhatást jósolják előre), először – a megfelelő ingerekre – ezek aktiválódnak. Az így kialakuló automatikus gondolatok, illetve a sóvárgás hatására belépnek az „engedélyező” hiedelmek, amelyek pszichoaktív anyag használatához vezetnek. Ezek mellett még más diszfunkcionális hiedelmekkel is találkozhatunk függőknél: például romanticizált („Vidám leszek!”) és szükségletorientált hiedelmekkel („Ivás nélkül mindenre képtelen vagyok”). A kora gyermekkorban kialakuló személyiségszerveződés egyes összetevői bizonyos körülmények között aktiválódnak. Ekkor a környezeti hatások által is befolyásolt módon, a diszfunkcionális attitűdökön keresztül vezetnek pszichoaktív szerhasználathoz, illetve függőséghez.