A világ összes börtönében rosszabbak az életkörülmények, mint a szabad világban, legalábbis egy átlagos fogvatartott számára. Ezért a fogvatartottak az ingerszegény környezetben élményt fognak keresni, élménydús környezetben pedig nyugalmat próbálnak találni. A bűnözői személyiségre egyébként is jellemző az élménykeresés. Ennek jellemző formái a börtönben a tiltott tevékenységek, mint a verekedés, a zárkán belüli edzés, a tetoválás, a drogfogyasztás és így tovább. A börtönben jelen lévő drog tehát egyfajta szabadságot ad a fogvatartottaknak élményszinten. A börtönök rossz állapota növeli a tiltott tárgyak elrejtésének és csempészésének lehetőségeit is. A rosszul kiépített börtönökbe könnyebben jut be a drog (például be lehet dobni a sétaudvarra), vagy a zárkán belül könnyebben el lehet rejteni. Olyan börtönökben például, ahol a berendezési tárgyak helye rögzített, szinte rutinszerűen lehet tudni, hogy melyek a legjellemzőbb elrejtési helyek, míg olyan börtönökben, ahol megengedik a saját bútor használatát, már jóval kevésbé. A börtön személyzete, a fogvatartottakkal dolgozók személyi állománya a feladatához mérten rendelkezik kötelező és az elhivatottságtól függő ismeretekkel. Egy kábítószer-kereső kutyát vezető őr például több információval rendelkezik a drogokról, mint egy átlagos körletfelügyelő, de ugyanígy egy börtönorvos is más információkkal bír. Ez a tudásanyag gyakran átfedi egymást, de mégis több helyen hiányosság tapasztalható. A börtönök személyi állománya nem kiképzett kábítószer-szakértő, azaz a drogproblémát nem képes átfogóan kezelni. Ebből számos gond adódhat. A hiányosságokat a fogvatartottak természetesen kihasználják.