Péter nyolcéves volt, amikor a szomszédjukban élő unokabátyja egy társasjátékozás alkalmával rá- vette, hogy levetkőzzön, és megengedje, hogy fotókat készítsen róla. Később újabb fotókért csokit, rágót és apróbb ajándékokat is kapott Péter, majd kb. egy évvel később az unokabáty ismerősei is megjelentek a szobában, ahol a fotók készültek, és az akkor kilencéves gyereket szexuálisan zak- latták. Péter elmondta a szüleinek, hogy mi történt, akik azonnal bementek a helyi rendőrkapitány- ságra. Az ügyeletes tiszt javaslatára ismeretlen tettes ellen tettek feljelentést. Az ügy az ORFK-ra került, ahol Pétert meghallgatta egy rendőr az egyik gyermekkihallgató szobában, majd pszicho- lógus szakértőt is kirendeltek az ügyben. Később az ügyész még egy szakértői vizsgálatot kért, mert semmilyen közvetlen bizonyíték nem volt az ügyben. Mintegy hét hónappal az eset után került sor Péter újabb szakértői vizsgálatára. A gyanúsítottak végig tagadták, hogy megtörtént volna, amiről a gyerek beszélt. Tanúk nem voltak. Házkutatást végeztek a feljelentést követő harmadik hétben, de fényképezőgépet és számítógépet nem találtak a gyanúsítottnál, aki azt állította, csak mobil- telefonja van (más digitális eszközzel nem rendelkezik). A mobiltelefonon pornográf vagy pedofil tartalmat nem találtak. Az első szakértő véleménye szerint Péter traumatizálódott, és élménysze- rűen mesél az eseményekről, amelyek valószínűsíthetően megtörténtek vele. A második szakértő szerint Péter érdektelenül válaszolgatott a kérdésekre, az elmondottak gépiesek voltak, és sokszor került ellentmondásba saját magával. Ez alapján nem állapítható meg – írta a szakértő –, hogy tény- legesen elkövették volna vele szemben a szexuális erőszakot.