A mentális lexikonunk, vagyis a szókincsünk alapvetően meghatározza a stílusunkat. A szókincs általában két típusra oszlik: aktív és passzív. Míg az aktív szókincs esetében a szavakat rendszeresen használja az ember a szóbeli beszédben és az írásban, addig a passzív szókincs azon szavak halmaza, amelyeket egy személy ismer vagy ért szóbeli közléskor vagy olvasás közben, de maga nem használja őket. Általában a passzív szókincs mennyisége többszörösen meghaladja az aktív szókincsét. Az új szavak tanulásának folyamata egész életen át tart, és kisgyermekkorban kezdődik. A kutatások azt mutatták, hogy egy tizennyolc hónapos kisgyermek körülbelül naponta 5 új szót tanul meg, így iskolakezdésre átlagosan 8 ezer szó körüli szókincsre tesz szert, míg a középiskolát befejező tanulók körülbelül 40 ezer szót ismernek. A szókincs gyarapítására, fejlesztésére számos direkt és indirekt módszer ismert. Az egyik legáltalánosabban elterjedt módszer az olvasás és a szótárhasználat, mivel ezek könnyen elérhetőek, illetve az új információk és ennek megfelelően az új szavak egyik fő forrásai is. Az aktív szókincs bővítése történhet szókártyák alkalmazásával, szinonimák gyűjtésével, keresztrejtvényfejtéssel, memóriajátékokkal, párosítóval, szóvonattal és egyéb nyelvi játékokkal.