A tudományos kommunikáció az akadémiai kutatás és oktatás nélkülözhetetlen része. Annak ellenére, hogy az utóbbi években lett egyre elterjedtebb, hosszú történelemmel rendelkezik, amely együtt járt a tudományos felfedezésekkel. A mai tudománykommunikáció gyökerei egészen a 19. század elejéig nyúlnak vissza, ugyanis ebben az időszakban kezdett elkülönülni a laikus közvélemény a szakértő gondolkodástól. Fejlődés szempontjából három korszakot különböztetünk meg. Kezdetben a tudománykommunikáció célja elsősorban a nagyközönség ismeretbeli hiányosságainak pótlása. A népszerű publikációkban megjelent művek a tudományos tevékenységeket ösztönözték olvasóik körében. A szükséges nyersanyagok/hozzávalók, például a kövek és a növények könnyen hozzáférhetőek voltak bárki számára. A tanulmányozásukhoz szükséges tudományos felszerelés is viszonylag olcsó volt (kalapács, nagyító, könyv a növények azonosításához). A második generációs megközelítés a kétirányúbb párbeszédet támogatta, amelyben a nagyközönség már befolyásolta a tudományos gyakorlat és politika tájékoztatását. A jelenlegi, harmadik generációs megközelítés célja ennek a kétirányú párbeszédnek a folytatása, ugyanakkor nagyobb felelősségvállalás átadása a nagyközönségnek, arra ösztönözve, hogy aktívabban vegyen részt a kutatásban (citizen science).