A Balaton több mint egy évszázada a legjelentősebb, legismertebb családi kínálattal rendelkező fogadóterület Magyarországon, ma már egy rendkívül széles körű családbarát szolgáltatási termékportfólióval. Mindezen népszerűségnek a bázisa a legjelentősebb elemhez, a jelentős vízfelülettel és tájképi szépséggel egyaránt bíró Balatonhoz mint természeti vonzerőhöz kapcsolódik. Azonban a képet árnyalni szükséges, mivel nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a természetes víz mint a nyári szabadidős fő tevékenység, a fürdőzés helyszíne minden keresleti szegmens számára elsődleges vonzerőt jelent. Megfigyelhető, hogy számos strandon, szálláshely-szolgáltatónál is egyre jelentősebb szerepet töltenek be a medencék, mert a látogatók egy része már csak háttérként – célterületi vizuális (lát-, emlék-) képként tekint a tóra. Becslések szerint a balatoni nyaraláson részt vevők 10-20%-a a tavat mint fürdőhelyet fürdőzésre már nem is veszi igénybe. Ennek oka elsősorban szubjektív életminőségi megélések láncolatából tevődik össze. Első megközelítésben a fürdőzésnek a jelenlegi postcovid időszakban a családi szegmensben már koránt sincsen olyan szerepköre, mint a 20. század második felében, amikor a balatoni strandolás a tömegturizmus archetipikus formájaként volt értelmezhető. Másik aspektusból nézve, a tó színét, átlátszóságának minőségét – a benne megjelenő élővilág módosító hatása miatt – az uszodai víz színtelen, teljesen átlátszó megéléséhez viszonyítva gyakran kritika tárgyává teszik a vendégek. Mindezt tetézi a növények „zavaró” jelenléte, történetesen a hínár mederfenéki vagy az algavirágzás vízfelszínen úszkáló negatív megélése. A viszolygást erősítheti az esetleges haltetemek jelenléte, a vízimadarak üledéke a parton, a strandlépcsőn, nem is beszélve a vízisiklónak a partot védő vörös színű kövei közötti siklása elrettentő hatásától. A Balaton természetes állapota a 21. századi látogatók számára számos fóbiával, előítélettel terhelt, amely gyakran generációkról generációkra öröklődik. A Balaton vizének esztétikai állapotát a balatoni strandüzemeltetés tekintetében egy összetett feladatként szükséges értékelni, hiszen jellemzően nemcsak a „természetes fürdők” üzemeltetési feladatai1 hárulnak a strandüzemeltetőkre, hanem a hatályos 37/1996. (X. 18.) NM rendelet a közfürdők létesítésének és üzemeltetésének közegészségügyi feltételeiről előírásaira is figyelemmel kell lenni.