A nádasdladányi kastély jelenlegi formáját 1873 és 1876 között nyerte el, az építkezés kezdetekor 31 éves Nádasdy Ferenc gróf és felesége, a 24 éves Zichy Ilona grófnő jóvoltából. Az eredetileg Sárladányként ismert faluban – a korabeli források szerint – már állt a Schmidegg család által emelt barokk stílusú kastély, amikor 1738-ban Schmidegg Frigyes grófi címet kapott. A birtok 1851-ben került a Nádasdy család birtokába. A legendás szerelmi kapcsolatukról is híres házaspár, Nádasdy Ferenc gróf és Zichy Ilona grófnő egy meghitt családi fészek építését tervezte éveken keresztül, amelynek minden részletét ők maguk álmodták meg, habár az ifjú asszony korai, tragikus halála miatt ő maga már nem élvezhette közös munkájuk gyümölcsét. Az építkezést a korban elismert sztárépítészekre bízták, így Linzbauer Istvánra, később pedig a legfontosabb belső tereket (ősök csarnoka, könyvtár, kápolna) Hauszmann Alajosra. A családi legendárium szerint angol ősökkel rendelkező Nádasdyak a kastély épületét hazánkban ritka, historizáló, neogótikus, Tudor-stílusban képzelték el, és az egyes külső és belső részleteit úgynevezett mintakönyvekből választották ki, amelyek ebben a korban igen elterjedtek voltak. A kastély köré egy már korábban is álló, azonban részleteiben nem ismert park helyén egy tájképi kertet, angolparkot hoztak létre a 19. század utolsó harmadában. A 29 hektáros területet sétautak, kisebb-nagyobb facsoportok szabdalják, egyik legkiemelkedőbb ékessége az a csónakázótó, amelyben angol hagyományok szerint mára – a helyreállítás után – újra tükröződik a kastély sziluettje. A parkban több épület is állt egykor, amelyekből sajnos napjainkban csupán néhány látható (például víztorony, templom, kapusház, magtár).