Klaudy Kinga Tézisek a fordítástudományról. Új fordítástudományi tanulmányok című, 2020-ban megjelent tanulmánykötetében egy egész fejezetet szentel az általa már korábban bevezetett aszimmetria hipotézisnek, mely hipotézis feltételezi, hogy

 

 

A fejezet négy tanulmányában elsősorban azt vizsgálja, milyen kapcsolat áll fenn a nyelvi és fordításműveleti aszimmetria és a kulturális aszimmetria között. Klaudy mindenekelőtt arra kíváncsi, hogyan kapcsolható össze az aszimmetria hipotézis a „Venuti (1995) által bevezetett honosítás/idegenítés fogalompárral” (Klaudy, 2020: 149), vagyis hogy vajon a nyelvi és műveleti aszimmetria kiterjeszthető-e a kulturális aszimmetriára is, és hogy hogyan befolyásolja a fordítói stratégiákat a fordítás irányultsága (directionality). Bár nem ez a szempont lesz a legfontosabb az általam vizsgált szövegek elemzése során, mégis érdemes megjegyezni, hogy esetünkben ugyan két kis nyelvről van szó (katalán és magyar), így azt gondolhatnánk, hogy az irányultságnak nincs különösebb jelentősége, helyzetük azonban igencsak különbözik. Míg a magyar nyelv pozícióját leginkább az határozza meg, hogy a régióban egyedüli finnugorként az indoeurópai nyelvek között (szláv, germán, újlatin) mintegy nyelvi szigetként van jelen sok idegen hatásnak kitéve, ugyanakkor 1844-től kezdve egyetlen hivatalos állami nyelvként, addig a katalán Spanyolországon belül a spanyol mellett mintegy második hivatalos nyelv Katalóniában, Valenciában és a Baleár-szigeteken (emellett egyedüli hivatalos nyelv Andorrában), és helyzetét főként a két nagy újlatin nyelv, a francia és a spanyol közé ékelődés határozza meg, ezen belül is geopolitikai okok miatt leginkább a spanyol nyelv mellett (vagy a spanyol nyelv befolyása alatt) élés. A különbségek természetesen megfelelő perspektívából nézve hasonlóságként is felfoghatók, az egyszerűség kedvéért maradjunk most mindkét nyelv esetében a kis nyelv kategóriánál, ami semmiképpen nem minőségi besorolás, mindössze a beszélők számára utal (a magyar nyelvet körülbelül 12-131 millióan, a katalánt nagyjából 10 millióan beszélik). A katalán kis nyelv mivoltát fordítási szempontból is árnyalja, hogy területileg a nagy nyelvek között is nagynak számító spanyol „lingvakultúra” (Klaudy, 2020) államának területén beszélik leginkább, a kulturális határokat pedig még kevésbé lehet meghúzni, mint a nyelvieket. Hogy ennek miért van jelentősége, arra később még kitérek az elemzés során.