Lássuk, hogyan oldották meg a különböző nyelvű fordítók a cím fordítását Jordi Puntí: Tot Messi, exercicis d’estil című könyvének esetében:

 

 

Bár az egyik legfontosabb metatextusról van szó, irodalmi művek címe viszonylag ritkán kerül elő fordítások elemzése során, hiszen általában nem a fordítói stratégia, hanem valamiféle kiadói koncepció eredményeképpen születik. Ez alkalommal azért beszélhetünk róla mégis, mert Jordi Puntí esetében a Helikon Kiadó nyitott volt a javaslatomra, hogy a könyv olyan címet kapjon, amely első látásra valamelyest útba igazítja az olvasót, és nem azt üzeni, hogy egy sokadik Messi-életrajzról van szó (bár ennek a koncepciónak sajnos a könyv borítója tökéletesen ellentmond). Mivel a szerző nem igazán ismert hazánkban (nem úgy, mint Katalóniában, de akár más nyelvterületeken is, hiszen viszonylag sokat fordított íróról beszélünk), a magyar kiadás esetében ezt különösen fontosnak gondoltam. Így lett a magyar cím Messi mint fogalom: stílusgyakorlatok. Ahogy láthatjuk, a spanyolon kívül (a spanyol nemcsak területileg, de nyelvileg is közel áll a katalánhoz) minden más célnyelv esetén gondot okozott a cím első felének átültetése, ami olyasmit jelent „tiszta/tisztára Messi”, „Messi úgy, ahogy van”. Az angol, német és holland fordítás így egyszerűen csak a nevet hagyta meg, ami természetesen elengedhetetlen eleme a címnek, véleményem szerint azonban a szöveg jellegét jobban előrevetíti a magyar értelmező (explicitáló) megoldás, mint az említett kihagyásos megoldások.

 

 

Egressy darabjának címe azért állítja kihívás elé a fordítót (ebben az esetben is én dönthettem a címről, hiszen egyelőre nem színpadi változatról, hanem szövegfordításról van szó), mert bár első ránézésre talán nem is tűnik bonyolultnak, ez az egyszerű ételkombináció olyan speciális konnotációt hordoz, amelyet véleményem szerint nem szabad figyelmen kívül hagyni. Igaz, az angol cím esetében például a könnyebben beazonosítható, ám az említett konnotációt kevésbé hangsúlyozó spenót megoldás mellett döntöttek. A sóska egy savanykás, a magyar gasztrokultúrában általában főzelék formájában fogyasztott, viszonylag olcsó étel, melyet főtt krumplival szoktak tálalni, a sült krumpli egyfajta megbolondítása, különlegessé tétele a hétköznapi (és nem túl népszerű) ételnek. Persze az sem mindegy, milyen módon sült az a krumpli, a magyar cím mind az olajban, mind a sütőben sült változatot megengedi, a német egyértelművé teszi, hogy a sütőben sültre gondol, míg a katalán változat olajban sült krumplivá explicitálja a feltétet vagy köretet, hangsúlyozva a különlegesebb jelleget. Érdekes módon Klaudy a nyelvi és kulturális aszimmetriát a reáliák fordításában vizsgáló cikke éppen ezt a példát hozza, a süt ige jelentését hasonlítja össze a lehetséges angol és orosz megfelelőkkel (Klaudy, 2020: 166). A cikkben szereplő táblázatból is láthatjuk, hogy míg más nyelveken a különbözőféleképpen sült különböző ételek esetében más és más igét használnak, magyarul a kenyeret is sütjük, a húst is, és a krumplit is, de még az is mindegy, hogy sütőben, olajban vagy grillen.