2. A citromfák (I limoni)
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Sohár Anikó (szerk.) (2024): Varietas delectat. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640002 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m1143vd__27/#m1143vd_25_p1 (2024. 11. 21.)
Chicago
Sohár Anikó, szerk. 2024. Varietas delectat. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640002 (Letöltve: 2024. 11. 21. https://mersz.hu/dokumentum/m1143vd__27/#m1143vd_25_p1)
APA
Sohár A. (szerk.) (2024). Varietas delectat. Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640002. (Letöltve: 2024. 11. 21. https://mersz.hu/dokumentum/m1143vd__27/#m1143vd_25_p1)
A Szépiacsontok valódi nyitánya, a montaléi ars poetica megfogalmazása. Minden, ami előzetesen még csak homályos utalásként van jelen, ebben a versben konkretizálódik. Az első alkotás vázlatszerűen felvezetett költői képei (kert, fal, háló) átalakulnak a T. S. Eliot munkásságában is feltűnő tárgyi megfelelőkké, így a menekülés útját már konkrét jelenségeken keresztül fejti ki Montale. Elválasztja magát a nagy szavakat használó „koszorús költőktől”, és a magasztos hangvétel helyett egy egyszerűbb, emberközelibb líra felé fordul, ugyanakkor leírásai alaposan kidolgozottak, és leginkább az apró részletekre koncentrálnak. Mélyrehatóan ábrázolja a ligúr táj számára fontos jellegzetességeit, miközben a menedéket nyújtó kertben és a citromok üdítő sárga színében találja meg azt a csodát (igazságot), amelyet csak a háló elszakított csomóján vagy egy meglazult láncszemen keresztül érhet el.
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Sohár Anikó (szerk.) (2024): Varietas delectat. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640002 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m1143vd__27/#m1143vd_table_12 (2024. 11. 21.)
Chicago
Sohár Anikó, szerk. 2024. Varietas delectat. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640002 (Letöltve: 2024. 11. 21. https://mersz.hu/dokumentum/m1143vd__27/#m1143vd_table_12)
APA
Sohár A. (szerk.) (2024). Varietas delectat. Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640002. (Letöltve: 2024. 11. 21. https://mersz.hu/dokumentum/m1143vd__27/#m1143vd_table_12)
Ascoltami, i poeti laureati | Ide hallgass, a koszorús költők | |
si muovono soltanto fra le piante | csak a ritkán említett nevű növények | |
dai nomi poco usati: bossi ligustri o acanti. | – puszpángok, fagyalok és akantuszok – között mozognak. | |
lo, per me, amo le strade che riescono agli erbosi | Ami engem illet, én azokat az utakat szeretem, melyek | |
5 |
fossi dove in pozzanghere |
füves árkokba vezetnek, ahol a félig kiszáradt |
mezzo seccate agguantano i ragazzi | pocsolyákban a fiúk egy-két | |
qualche sparuta anguilla: |
vézna angolnát fognak; | |
le viuzze che seguono i ciglioni, | az olyan ösvényeket, amik az földhalmok mentén haladva | |
discendono tra i ciuffi delle canne | leszállnak a sűrű nádasokba | |
10 |
e mettono negli orti, tra gli alberi dei limoni. | és a kertekbe visznek, a citromfák közé. |
Meglio se le gazzarre degli uccelli | Még jobb, ha a madarak ricsaja | |
si spengono inghiottite dall’azzurro: | elhallgat, elnyeli a kékség: | |
più chiaro si ascolta il susurro | így jobban hallatszódik a baráti ágak susogása | |
dei rami amici nell’aria che quasi non si muove, | a szinte mozdulatlan levegőben, | |
15 |
e i sensi di quest’odore |
és ennek az illatnak a varázsa, |
che non sa staccarsi da terra | amely nem tud elszakadni a földtől, | |
e piove in petto una dolcezza inquieta. |
a szívre édes nyugtalanságot zúdít. | |
Qui delle divertite passioni | Itt, ahol valami csoda folytán | |
per miracolo tace la guerra, | elhallgat a különböző szenvedélyek háborúja, | |
20 |
qui tocca anche a noi poveri la nostra parte di ricchezza | itt még nekünk szegényeknek is megadatik saját részünk a gazdagságból, |
ed è l’odore dei limoni. | és ez a citromfák illata | |
Vedi, in questi silenzi in cui le cose | Nézd, ezekben a csendekben, melyekben a dolgok | |
s’abbandonano e sembrano vicine | elhagyják magukat, s úgy tűnik készek | |
a tradire il loro ultimo segreto, | elárulni legmélyebb titkukat, | |
25 |
talora ci si aspetta |
olykor megadatik, hogy |
di scoprire uno sbaglio di Natura, | felfedezzük a Természet egy hibáját, | |
il punto morto del mondo, l’anello che non tiene, | a világ halott pontját, a meglazult láncszemet, | |
il filo da disbrogliare che finalmente ci metta | a kibogozandó fonalat, amely végre | |
nel mezzo di una verità. | egy igazság közepébe vezet. | |
30 |
Lo sguardo fruga d’intorno, | A tekintet körbekémlel, |
la mente indaga accorda disunisce | az elme vizsgál, összerak, szétválaszt | |
nel profumo che dilaga |
a szétáradó illatban | |
quando il giorno piú languisce. | amikor a nap már egyre lankad. | |
Sono i silenzi in cui si vede | Ezek azok a csendek, melyekben | |
35 |
in ogni ombra umana che si allontana | minden távolodó emberi árnyban feltűnik |
qualche disturbata Divinità. | valami megzavart Istenség. | |
Ma l’illusione manca e ci riporta il tempo | De az illúzió tovatűnik, és az idő visszavisz minket | |
nelle città rurnorose dove l’azzurro si mostra | a zajos városokba, ahol a kékség csupán darabokban látszik, | |
soltanto a pezzi, in alto, tra le cimase. | a magasban, az ereszcsatornák közt. | |
40 |
La pioggia stanca la terra, di poi; s’affolta | Az eső aztán fárasztja a földet, felgyülemlik |
il tedio dell’inverno sulle case, | a téli fásultság a házakon, | |
la luce si fa avara – amara l’anima. | a fény egyre kevesebb – a lélek egyre keserűbb. | |
Quando un giorno da un malchiuso portone | Amikor egy nap egy rosszul bezárt kapun át | |
tra gli alberi di una corte | egy udvar fái közt | |
45 |
ci si mostrano i gialli dei limoni; | megmutatkoznak nekünk a citromok sárgái, |
e il gelo dei cuore si sfa, | a szív jege felolvad, | |
e in petto ci scrosciano |
s a lelkünkben harsogják | |
le loro canzoni |
dalaikat | |
le trombe d’oro della solarità. | a fényesség aranytrombitái. |
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Sohár Anikó (szerk.) (2024): Varietas delectat. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640002 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m1143vd__27/#m1143vd_25_p4 (2024. 11. 21.)
Chicago
Sohár Anikó, szerk. 2024. Varietas delectat. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640002 (Letöltve: 2024. 11. 21. https://mersz.hu/dokumentum/m1143vd__27/#m1143vd_25_p4)
APA
Sohár A. (szerk.) (2024). Varietas delectat. Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640002. (Letöltve: 2024. 11. 21. https://mersz.hu/dokumentum/m1143vd__27/#m1143vd_25_p4)
Édes nyugtalanság: A kötet egy alappillére ez a vers és a benne jelen lévő citromillat, amelynek frissessége körbelengi a mozdulatlan levegőt, de ezt az illatot nem valami földöntúli jelenségként festi le a lírai én, hanem a földhöz, vagyis a valósághoz kapcsolja (a külvilágtól való függetlenség tehát nem abszolút, mivel folyamatosan reflektál az élet fájdalmas valóságára). Ez a menedéket jelentő illat a beszélő interpretációja szerint nem tud és talán nem is akar elszakadni az igazi világtól, ezt pedig a magyar fordításnak is tükröznie kell. A lírai én megnyugvása pont abban rejlik, hogy az olykor kegyetlen külvilágban is fellelhetők olyan apró, pillanatnyi menedékül szolgáló csodák, mint például a citromok illata és színe, így a kert és a benne található sárga gyümölcsök a menedéken túl a fájdalmas szürkeséget megtörő reményt is szimbolizálják. Ezt a reménnyel gazdagodott jelentést támasztja alá az „édes nyugtalanság” kifejezés is. A nyugtalanság szó paradoxonként hat a szinte teljes harmóniát árasztó kertben. Montale a dolcezza inquieta kifejezést használja, ami szó szerint fordítva nyugtalan édesség lenne (Kardos Tibor is így fordította), de véleményem szerint a szófajok felcserélése közelebb visz az eredeti mondanivalóhoz. Franyó Zoltán erdélyi magyar műfordító ezt a gondolatot így fordította: „és lelkedbe bizsergető vágyakat permetez”. A műfordítás műfaja természetesen lényegesen nagyobb szabadságot ad a műfordítónak, a „bizsergető vágyak” kifejezés ugyanakkor talán más hangnemet kölcsönöz a versnek, ez pedig tartalmi oldalról vizsgálva sem feltétlenül szerencsés. A műfordítás is a nyugtalanságnak inkább a pozitív oldalát akarja megragadni, ami közelebb áll az izgatottsághoz, mint a zaklatottsághoz, ám mégis más útra terelheti az olvasót. A citromok illata a kertben olyan érzést vált ki a beszélőből, mint a reményekkel teli várakozás valamire, ami számára fontos, ugyanakkor némi feszültséget is hordoz magában. Montale szóválasztásai – pusztán az olasz nyelv eszköztárából táplálkozva – olyan értelmeket hordoznak magukban, amelyek rétegeit véleményem szerint csakis a pontos, tartalomhoz hű fordítás útján érthetjük meg. Az ünnepélyesség csak ritka alkalmanként jelenik meg a versekben, a gondolatok mélységét inkább a választott kifejezések jelentésárnyalatai adják. S noha a pontos, tartalomhű fordítás a nyugtalan édesség szókapcsolatát feltételezné, a Szépiacsontok fordításakor nem kevés esetben kellett döntést hoznom arról, hogy milyen változtatásokat eszközölhetek, amik még a tartalomhűség kritériumán belül maradnak, ugyanakkor jobban érzékeltetik – többször csupán a két nyelv közötti különbségekből adódóan – a mögöttes mondanivalót.