2. A citromfák (I limoni)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Szépiacsontok valódi nyitánya, a montaléi ars poetica megfogalmazása. Minden, ami előzetesen még csak homályos utalásként van jelen, ebben a versben konkretizálódik. Az első alkotás vázlatszerűen felvezetett költői képei (kert, fal, háló) átalakulnak a T. S. Eliot munkásságában is feltűnő tárgyi megfelelőkké, így a menekülés útját már konkrét jelenségeken keresztül fejti ki Montale. Elválasztja magát a nagy szavakat használó „koszorús költőktől”, és a magasztos hangvétel helyett egy egyszerűbb, emberközelibb líra felé fordul, ugyanakkor leírásai alaposan kidolgozottak, és leginkább az apró részletekre koncentrálnak. Mélyrehatóan ábrázolja a ligúr táj számára fontos jellegzetességeit, miközben a menedéket nyújtó kertben és a citromok üdítő sárga színében találja meg azt a csodát (igazságot), amelyet csak a háló elszakított csomóján vagy egy meglazult láncszemen keresztül érhet el.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ascoltami, i poeti laureati
Ide hallgass, a koszorús költők
si muovono soltanto fra le piante
csak a ritkán említett nevű növények
dai nomi poco usati: bossi ligustri o acanti.
– puszpángok, fagyalok és akantuszok – között mozognak.
lo, per me, amo le strade che riescono agli erbosi
Ami engem illet, én azokat az utakat szeretem, melyek
5
fossi dove in pozzanghere
füves árkokba vezetnek, ahol a félig kiszáradt
mezzo seccate agguantano i ragazzi
pocsolyákban a fiúk egy-két
qualche sparuta anguilla:
vézna angolnát fognak;
le viuzze che seguono i ciglioni,
az olyan ösvényeket, amik az földhalmok mentén haladva
discendono tra i ciuffi delle canne
leszállnak a sűrű nádasokba
10
e mettono negli orti, tra gli alberi dei limoni.
és a kertekbe visznek, a citromfák közé.
Meglio se le gazzarre degli uccelli
Még jobb, ha a madarak ricsaja
si spengono inghiottite dall’azzurro:
elhallgat, elnyeli a kékség:
più chiaro si ascolta il susurro
így jobban hallatszódik a baráti ágak susogása
dei rami amici nell’aria che quasi non si muove,
a szinte mozdulatlan levegőben,
15
e i sensi di quest’odore
és ennek az illatnak a varázsa,
che non sa staccarsi da terra
amely nem tud elszakadni a földtől,
e piove in petto una dolcezza inquieta.
a szívre édes nyugtalanságot zúdít.
Qui delle divertite passioni
Itt, ahol valami csoda folytán
per miracolo tace la guerra,
elhallgat a különböző szenvedélyek háborúja,
20
qui tocca anche a noi poveri la nostra parte di ricchezza
itt még nekünk szegényeknek is megadatik saját részünk a gazdagságból,
ed è l’odore dei limoni.
és ez a citromfák illata
Vedi, in questi silenzi in cui le cose
Nézd, ezekben a csendekben, melyekben a dolgok
s’abbandonano e sembrano vicine
elhagyják magukat, s úgy tűnik készek
a tradire il loro ultimo segreto,
elárulni legmélyebb titkukat,
25
talora ci si aspetta
olykor megadatik, hogy
di scoprire uno sbaglio di Natura,
felfedezzük a Természet egy hibáját,
il punto morto del mondo, l’anello che non tiene,
a világ halott pontját, a meglazult láncszemet,
il filo da disbrogliare che finalmente ci metta
a kibogozandó fonalat, amely végre
nel mezzo di una verità.
egy igazság közepébe vezet.
30
Lo sguardo fruga d’intorno,
A tekintet körbekémlel,
la mente indaga accorda disunisce
az elme vizsgál, összerak, szétválaszt
nel profumo che dilaga
a szétáradó illatban
quando il giorno piú languisce.
amikor a nap már egyre lankad.
Sono i silenzi in cui si vede
Ezek azok a csendek, melyekben
35
in ogni ombra umana che si allontana
minden távolodó emberi árnyban feltűnik
qualche disturbata Divinità.
valami megzavart Istenség.
Ma l’illusione manca e ci riporta il tempo
De az illúzió tovatűnik, és az idő visszavisz minket
nelle città rurnorose dove l’azzurro si mostra
a zajos városokba, ahol a kékség csupán darabokban látszik,
soltanto a pezzi, in alto, tra le cimase.
a magasban, az ereszcsatornák közt.
40
La pioggia stanca la terra, di poi; s’affolta
Az eső aztán fárasztja a földet, felgyülemlik
il tedio dell’inverno sulle case,
a téli fásultság a házakon,
la luce si fa avara – amara l’anima.
a fény egyre kevesebb – a lélek egyre keserűbb.
Quando un giorno da un malchiuso portone
Amikor egy nap egy rosszul bezárt kapun át
tra gli alberi di una corte
egy udvar fái közt
45
ci si mostrano i gialli dei limoni;
megmutatkoznak nekünk a citromok sárgái,
e il gelo dei cuore si sfa,
a szív jege felolvad,
e in petto ci scrosciano
s a lelkünkben harsogják
le loro canzoni
dalaikat
le trombe d’oro della solarità.
a fényesség aranytrombitái.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Édes nyugtalanság: A kötet egy alappillére ez a vers és a benne jelen lévő citromillat, amelynek frissessége körbelengi a mozdulatlan levegőt, de ezt az illatot nem valami földöntúli jelenségként festi le a lírai én, hanem a földhöz, vagyis a valósághoz kapcsolja (a külvilágtól való függetlenség tehát nem abszolút, mivel folyamatosan reflektál az élet fájdalmas valóságára). Ez a menedéket jelentő illat a beszélő interpretációja szerint nem tud és talán nem is akar elszakadni az igazi világtól, ezt pedig a magyar fordításnak is tükröznie kell. A lírai én megnyugvása pont abban rejlik, hogy az olykor kegyetlen külvilágban is fellelhetők olyan apró, pillanatnyi menedékül szolgáló csodák, mint például a citromok illata és színe, így a kert és a benne található sárga gyümölcsök a menedéken túl a fájdalmas szürkeséget megtörő reményt is szimbolizálják. Ezt a reménnyel gazdagodott jelentést támasztja alá az „édes nyugtalanság” kifejezés is. A nyugtalanság szó paradoxonként hat a szinte teljes harmóniát árasztó kertben. Montale a dolcezza inquieta kifejezést használja, ami szó szerint fordítva nyugtalan édesség lenne (Kardos Tibor is így fordította), de véleményem szerint a szófajok felcserélése közelebb visz az eredeti mondanivalóhoz. Franyó Zoltán erdélyi magyar műfordító ezt a gondolatot így fordította: „és lelkedbe bizsergető vágyakat permetez”. A műfordítás műfaja természetesen lényegesen nagyobb szabadságot ad a műfordítónak, a „bizsergető vágyak” kifejezés ugyanakkor talán más hangnemet kölcsönöz a versnek, ez pedig tartalmi oldalról vizsgálva sem feltétlenül szerencsés. A műfordítás is a nyugtalanságnak inkább a pozitív oldalát akarja megragadni, ami közelebb áll az izgatottsághoz, mint a zaklatottsághoz, ám mégis más útra terelheti az olvasót. A citromok illata a kertben olyan érzést vált ki a beszélőből, mint a reményekkel teli várakozás valamire, ami számára fontos, ugyanakkor némi feszültséget is hordoz magában. Montale szóválasztásai – pusztán az olasz nyelv eszköztárából táplálkozva – olyan értelmeket hordoznak magukban, amelyek rétegeit véleményem szerint csakis a pontos, tartalomhoz hű fordítás útján érthetjük meg. Az ünnepélyesség csak ritka alkalmanként jelenik meg a versekben, a gondolatok mélységét inkább a választott kifejezések jelentésárnyalatai adják. S noha a pontos, tartalomhű fordítás a nyugtalan édesség szókapcsolatát feltételezné, a Szépiacsontok fordításakor nem kevés esetben kellett döntést hoznom arról, hogy milyen változtatásokat eszközölhetek, amik még a tartalomhűség kritériumán belül maradnak, ugyanakkor jobban érzékeltetik – többször csupán a két nyelv közötti különbségekből adódóan – a mögöttes mondanivalót.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave