Egyre többször hallani a figyelemkrízis jelenségéről, vagy ha nem is hallottunk róla, már biztosan megtapasztaltuk: rengeteg e-mailre, üzenetre, telefonhívásra kell válaszolnunk mindennapjainkban. Röviden szólva multitaskingolunk. Yves Citton két előadásában1 is arra hívja fel a figyelmünket, hogy a figyelemkrízis jelensége nem olyan új keletű, mint azt gondolnánk, az ugyanis az ipari forradalom korával együtt jelent meg a 19. század elején. Az internet megjelenése óta azonban egy másik kifejezés, a figyelemökonómia van elterjedőben: a figyelemökonómia azt a gazdasági tendenciát jelzi, amelynek tükrében az emberi figyelem válik a képernyők által uralt társadalmunk legértékesebb erőforrásává. Az olyan cégóriások, mint a Facebook vagy a Google felhasználóik figyelmét értékesítik azzal, hogy ingyenes szolgáltatásaik felületén reklámok jelennek meg. Citton Pour une écologie de l’attention című könyvében megjegyzi, hogy a figyelem ökonómiai logikája a figyelem alapvetően individualista koncepciójára épül, és ilyen módon nem vesz tudomást a jelenség sok más oldaláról. Citton értelmezésében a figyelem sokkal inkább környezeti, mint gazdasági (ökonómiai) kérdés, ezért is tartja adekvátabbnak figyelemökológiáról és nem figyelemökonómiáról beszélni. Az egyéni figyelem mellett Citton további kétfajta figyelmet különböztet meg: a kapcsolt figyelmet (például az előadó figyelmét befolyásolja, hogy a közönség mennyire figyel rá) és a kollektív figyelmet (emberek egy csoportjának a figyelme a különböző médiacsatornákon keresztül [például televízió, újságok stb.] egy adott témára irányul). Ez a kollektív figyelem szenzoriális filterek sorával (nevezhetjük ezeket kliséknek) lát el bennünket, amelyek befolyásolják azt a módot, ahogyan a minket körülvevő világot észleljük. Ezek a klisék egy másik fajta figyelem alapját képezik: ez az automatikus figyelem, amelyet minden olyan alkalommal használunk, amikor egy tárgyat akarunk azonosítani és eldönteni, hogy az veszélyt jelent-e számunkra vagy sem. Habár az automatikus figyelem elengedhetetlen fontosságú a mindennapi életben való túléléshez, bizonyos keretek közé szorítja a percepciónkat.