4.2.1. Kísérleti személyek és anyag

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kutatási kérdések vizsgálatához egy produkciós vizsgálatot terveztünk, melyben akusztikai és artikulációs adatokat gyűjtöttünk és elemeztünk 9 felnőtt női beszélő anyagán. A beszélők életkora a felvételkészítéskor átlagosan 25,2±5,9 év volt, saját bevallásuk szerint aktuálisan egészségesek és ép hallók voltak, továbbá nem rendelkeztek semmilyen felismert beszédhibával. A kísérlet előtt mindegyiküket informáltuk a felvételkészítés menetéről, idejéről, a használandó eszközről, adataik álnevesített kezeléséről, valamint a törvényben foglalt jogaikról szóban és írásban, ami után a résztvevők beleegyező nyilatkozatot írtak alá.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kísérletben /pV1pV2pV3pV4/ szerkezetű álszókat rögzítettünk „mondatszerű” ejtésben, azaz önálló közlésként, ezzel kontrollálva a prozódiai megvalósulást (4. táblázat). Így a mondat- és szóhangsúly a vizsgált hangsorokban mindig az első szótagra esett, és a közlések során egyöntetűen ereszkedő beszéddallam valósult meg. A koartikuláció vizsgálatához legalább két eltérő minőségű magánhangzó szükséges: a jelen kísérletben a más nyelvekkel való összevethetőség érdekében, illetve a különbségek dimenzióinak minimalizálása érdekében indukáló (vagy trigger) és célmagánhangzóként az /u/-t és /i/-t használtuk (erről már részletesebben a 2.5.1. fejezetben is írtunk). A hangsorokban az összes mássalhangzó az előzménykutatásokkal egyezően (vö. Cho 2004; Mok 2011; Mok 2013) a bilabiális zöngétlen felpattanó /p/ volt, melynek a produkciója (a képzésbe bevont artikulációs szervek eltérése révén) kevéssé interferál a szomszédos magánhangzók ejtésével, és a legkevésbé határozza meg saját képzési sajátosságaiból fakadóan a koartikuláció irányát (Recasens 1999).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mivel a magyar nyelvben a szó első szótagján jelenik meg a hangsúly (Siptár–Törkenczy 2000/2007, bővebben lásd 2.5.3.1. fejezet), ezért a koartikuláció iránya szerint csak úgy tehettünk összehasonlításokat, hogy mind a cél-, mind a trigger magánhangzók hangsúlytalan szótagokban álltak. Emellett korábbi vizsgálatok szerint a közlés vagy frázis vége is egy olyan prozódiailag kiemelt pozíciónak számít, mely hatással van a koartikulációs változatosságra (Cho 2004), tehát a kísérletben csak a szó belsejében ejtett (V2 és V3) hangsúlytalan magánhangzókat elemeztünk. A 4. táblázat N betűvel jelölt celláiban szereplő hangsorok adták a neutrális, a továbbiakban szereplők pedig a koartikuláló (K) kontextusokat – látható tehát, hogy a neutrális kontextusokban a cél- és trigger hangok mindegyike mindkét irányból (tehát a szó első és utolsó magánhangzója felől is) velük azonos minőségű magánhangzó környezetében, azaz valóban neutrális helyzetben állt. Minden beszélő minden ingert legalább hatszor olvasott fel, pszeudorandom sorrendben (egy nagyobb anyag részeként).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

4. táblázat. A kísérletben használt álszók a manipulált feltételek szerint (a félkövér a célhangokat, az aláhúzás pedig az indukáló/trigger hangokat jelöli, (N) = neutrális, (K) = koartikuláló)
Koartikuláció iránya
Indukáló /i/ (hangsúlytalan)
Indukáló /u/ (hangsúlytalan)
Cél /i/(hangsúlytalan)
Hátrafelé (regresszív)
pip i pipi (N)
pip i pupu (K)
Előrefelé (progresszív)
pipip i pi (N)
pupup i pi (K)
Cél /u/(hangsúlytalan)
Hátrafelé (regresszív)
pup u pipi (K)
pup u pupu (N)
Előrefelé (progresszív)
pipip u pu (K)
pupup u pu (N)
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave