6.3. Eredmények

Az áttekintést az artikulációs vizsgálat eredményeivel kezdem, majd az akusztikai elemzés eredményeit mutatom be. Ezeken belül előbb az izolált, majd a kontextusos elrendezés adatait ismertetem.

Az izolált elrendezésben a két célszó között látszanak különbségek (22. ábra), amelyeket az eltérő mássalhangzós kontextus okozhat, hiszen míg a nyír esetében a célmagánhangzót megelőző mássalhangzó palatális, a követő pedig alveoláris, a szív esetében a megelőző alveoláris, míg a követő labiodentális képzésű. Feltehetően ebből adódik, hogy a nyír magánhangzójának ejtésekor a nyelvszenzorok (de különösen a nyelvhegyen és a nyelvperemen lévő) hátrébb helyezkednek el a szájüregben, mint a szív esetében, amit az alacsonyabb százalékos értékek mutatnak. A homofón alakok harmóniabeli viselkedése mentén ugyanakkor nem láthatók jelentős eltérések, és különösen nem látjuk azt, hogy az antiharmonikus tő esetében a szenzorok rendre hátrébb lennének (azaz kisebb százalékos értéket vennének fel), mint a harmonikus tő esetén.

A nyelvszenzorok vízszintes helyzete a GAM szerint sem mutatott jelentős eltérést a harmóniabeli viselkedés függvényében az izolált elrendezésben (23. ábra). A harmóniabeli viselkedés faktort tartalmazó modell AIC-értéke 8,44 ponttal magasabb volt a minimális modell AIC-értékéhez képest, tehát a faktor nem javított a modellilleszkedésen.

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1150amvm_541/#m1150amvm_541 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1150amvm_541/#m1150amvm_541)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1150amvm_541/#m1150amvm_541)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

22. ábra. A szenzorok vízszintes helyzete (x tengely) %-ban kifejezve (0% = nyúl, 100% = sír) a célszavak harmóniabeli viselkedésének a függvényében az izolált elrendezésben (átlag és szórás)

 

A kontextusos elrendezésben a mondatkezdő helyzetű célszavakat vagy elülső (éppen), vagy hátulsó (ugyan) magánhangzók követték. Azt vártuk, hogy a hátraható magánhangzók közötti koartikuláció miatt a kétféle kontextus eltérő mintázatokat hoz létre a nyelvhelyzetben a harmóniabeli viselkedés függvényében.

A 24. ábrán látható, hogy nincsenek szisztematikus eltérések a nyelvszenzorok pozícióját tekintve. Ebben az elrendezésben a harmóniabeli viselkedés főhatását tartalmazó modell AIC-értéke volt az alacsonyabb, azonban csak 0,64 ponttal, mint a minimális modell AIC-értéke, tehát az eltérés az Anderson és Burnham (2004) által meghatározott küszöbérték alatt volt, így a főhatás ebben az esetben sem javított a modellilleszkedésen (25. ábra).

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1150amvm_545/#m1150amvm_545 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1150amvm_545/#m1150amvm_545)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1150amvm_545/#m1150amvm_545)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

23. ábra. A nyelvszenzorok vízszintes pozícióértékeinek egymásutánjára illesztett görbék a harmóniabeli viselkedés szerint az izolált elrendezésben

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1150amvm_547/#m1150amvm_547 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1150amvm_547/#m1150amvm_547)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1150amvm_547/#m1150amvm_547)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

24. ábra. A szenzorok vízszintes helyzete (x tengely) %-ban kifejezve (0% = nyúl, 100% = sír) a célszavak harmóniabeli viselkedésének és a kontextusnak a függvényében a kontextusos elrendezésben (átlag és szórás)

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1150amvm_549/#m1150amvm_549 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1150amvm_549/#m1150amvm_549)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1150amvm_549/#m1150amvm_549)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

25. ábra. A nyelvszenzorok vízszintes pozícióértékeinek egymásutánjára illesztett görbék a harmóniabeli viselkedés és a kontextus szerint

 

A célmagánhangzók időbeli középpontjában automatikusan nyertük ki a második formáns frekvenciaértékét. Az izolált elrendezésben az F2 átlaga valamivel alacsonyabb volt a nyír esetében az antiharmonikus tőben, mint a harmonikus tőben, ami utalhat hátrébb húzott nyelvre, de akusztikailag mindenképpen centralizáltabb ejtésként értelmezhető, a szív előfordulásaiban ugyanakkor valamivel magasabb F2-t mértünk az antiharmonikus tőben, mint a harmonikus tőben, ami pedig ezekkel éppen ellenkező tendencia (26. ábra). A statisztikai próba ugyanakkor egyik esetben sem mutatott ki matematikailag is alátámasztható eltérést.

A kontextusos elrendezésben (27. ábra) mind a nyír, mind a szív előfordulásaiban valamelyest hátrébb húzott nyelvre, illetve a harmonikus tőben tapasztaltnál nagyobb fokú akusztikai centralizáltságra utalnak az antiharmonikus tövekben megjelenő magánhangzó formánsértékei, a kontextustól (éppen vagy ugyan) függetlenül. Ugyanakkor statisztikai eltérés itt sem volt kimutatható az egyes csoportok között.

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1150amvm_553/#m1150amvm_553 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1150amvm_553/#m1150amvm_553)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1150amvm_553/#m1150amvm_553)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

26. ábra. A második formáns frekvenciaértéke a célszavak harmóniabeli viselkedésének a függvényében az izolált elrendezésben (átlag és szórás)

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1150amvm_555/#m1150amvm_555 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1150amvm_555/#m1150amvm_555)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1150amvm_555/#m1150amvm_555)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

27. ábra. A második formáns frekvenciaértéke a célszavak harmóniabeli viselkedésének a függvényében a kontextusos elrendezésben (átlag és szórás)

 

Tartalomjegyzék

• A magánhangzók változatossága a magyarban
• Impresszum
• Köszönetnyilvánítás
• 1. Bevezetés
• chevron_right2. Háttér
  • 2.1. A beszédhangok változatossága és a koartikuláció
  • 2.2. A magyar magánhangzók rendszere
  • 2.3. A magánhangzók közötti koartikuláció
  • 2.4. A magánhangzók koartikulációs ellenállása és agressziója
  • chevron_right2.5. A magánhangzók közötti koartikulációt módosító tényezők
    • 2.5.1. A koartikulációban részt vevő magánhangzó minősége
    • 2.5.2. CV koartikuláció: a közbeékelt mássalhangzó(k) minősége
    • chevron_right2.5.3. Prozódiai kiemelés: a hangsúly szerepe
      • 2.5.3.1. A szintaktikai és prozódiai szerkezet a magyarban
    • 2.5.4. A koartikuláció iránya
    • 2.5.5. A magánhangzó-harmónia
  • chevron_right2.6. A szakirodalmi előzmények módszertani sajátosságai
    • 2.6.1. Az artikulációs és akusztikai adatok párhuzamos elemzésének hiánya
    • 2.6.2. A magánhangzók változatosságának számszerűsítése
  • chevron_right2.7. A kötetben bemutatott kísérletek hipotézisei
    • 2.7.1. 3. fejezet: A hangsúly hatása a magánhangzók koartikulációs ellenállására (valódi szavas kísérlet)
    • 2.7.2. 4. fejezet: A magánhangzók koartikulációs változatossága az előrefelé és hátrafelé ható magánhangzók közti koartikulációban
    • 2.7.3. 5. fejezet: A hangsúly hatása a magánhangzók koartikulációs ellenállására és agressziójára (álszavas kísérlet)
    • 2.7.4. 6. fejezet: Az /iː/ artikulációs és akusztikai sajátosságai harmonikusan és antiharmonikusan toldalékolódó tövekben
• chevron_right3. A hangsúly hatása a magánhangzók koartikulációs ellenállására a magánhangzók közötti koartikulációban
  • 3.1. Bevezetés
  • chevron_right3.2. Módszer
    • 3.2.1. Kísérleti személyek és anyag
    • 3.2.2. Adatfelvétel és adatfeldolgozás
    • chevron_right3.2.3. Mérések és elemzések
      • 3.2.3.1. Akusztikai mérések
      • 3.2.3.2. Artikulációs mérések
      • 3.2.3.3. Mérőszámok
    • 3.2.4. Statisztikai elemzések
  • chevron_right3.3. Eredmények
    • 3.3.1. A biomechanikai eredetű token-to-token változatosság a kontextus és a hangsúlyhelyzet függvényében
    • 3.3.2. A produkciós tartomány mint kontextusok közötti szóródás a hangsúly függvényében
    • 3.3.3. A koartikuláló és neutrális helyzetű magánhangzók eltérése
    • 3.3.4. Az artikulációs és akusztikai változatosság
  • chevron_right3.4. Következtetések
    • 3.4.1. Nagyobb-e a neutrális helyzetben álló magánhangzók biomechanikai eredetű változatossága, mint a hangsúlytalan helyzetben állóké, és a hangsúly csökkenti-e ezt a változatosságot (erősíti-e a szegmentumokat) mindkét pozícióban?
    • 3.4.2. Erősíti-e a mondathangsúly a szegmentumokat, és növeli-e az ellenállásukat a V-V koartikuláció hatásaival szemben?
    • 3.4.3. Eltér-e a magánhangzók artikulációs és akusztikai variabilitásának mértéke, és ha igen, hogyan?
    • 3.4.4. A vizsgálat korlátai és a kutatás lehetséges folytatásának irányai
• chevron_right4. A magánhangzók koartikulációs változatossága az előrefelé és hátrafelé ható magánhangzók közti koartikulációban
  • 4.1. Bevezetés
  • chevron_right4.2. Módszer
    • 4.2.1. Kísérleti személyek és anyag
    • 4.2.2. Adatfelvétel és adatfeldolgozás
    • chevron_right4.2.3. Mérések és elemzések
      • 4.2.3.1. Akusztikai mérések
      • 4.2.3.2. Artikulációs mérések
      • 4.2.3.3. Mérőszámok
    • 4.2.4. Statisztikai elemzések
  • chevron_right4.3. Eredmények
    • 4.3.1. A koartikuláló és neutrális kontextusú magánhangzók távolsága
    • 4.3.2. A magánhangzók kontextusok közötti szóródása
  • chevron_right4.4. Következtetések
    • 4.4.1. A progresszív koartikuláció korlátozott dominanciájának és a regresszív koartikuláció hiányának néhány lehetséges magyarázata
    • 4.4.2. A magánhangzók közötti különbségek néhány lehetséges magyarázata
    • 4.4.3. A mérőszámok közötti eltérések lehetséges magyarázata
    • 4.4.4. Az eredmények általánosíthatóságának korlátai
• chevron_right5. A hangsúly hatása a magánhangzók koartikulációs ellenállására és agressziójára
  • 5.1. Bevezetés
  • chevron_right5.2. Módszer
    • 5.2.1. Kísérleti személyek és anyag
    • 5.2.2. Adatfelvétel és adatfeldolgozás
    • chevron_right5.2.3. Mérések és elemzések
      • 5.2.3.1. Akusztikai mérések
      • 5.2.3.2. Artikulációs mérések
      • 5.2.3.3. Mérőszámok
    • 5.2.4. Statisztikai elemzések
  • chevron_right5.3. Eredmények
    • chevron_right5.3.1. A koartikulációs rezisztencia és agresszió a kontextusok közötti szóródás mérőszám szerint
      • 5.3.1.1. Akusztikai szerkezet
      • 5.3.1.2. Artikuláció
    • chevron_right5.3.2. A koartikulációs rezisztencia és agresszió a távolság mérőszám szerint
      • 5.3.2.1. Akusztikai szerkezet
      • 5.3.2.2. Artikuláció
  • 5.4. Következtetések
• chevron_right6. A magánhangzók koartikulációs viselkedése a magánhangzó-harmóniában: az /iː/ artikulációs és akusztikai sajátosságai harmonikusan és antiharmonikusan toldalékolódó tövekben
  • 6.1. Bevezetés
  • chevron_right6.2. Módszer
    • 6.2.1. Kísérleti személyek és anyag
    • 6.2.2. Adatfelvétel, adatfeldolgozás
    • 6.2.3. Mérések és elemzések
    • 6.2.4. Statisztikai elemzések
  • 6.3. Eredmények
  • 6.4. Következtetések
• 7. Összefoglalás
• 8. Tézisek
• Irodalom

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 011 8

A mű a Creative Commons Attribution 4.0 International License (https://creativecommons.org/licenses/by/4.0) feltételei szerint publikált Open Access közlemény, amely bármilyen médiumban szabadon felhasználható, megosztható és újraközölhető, feltéve, hogy az eredeti szerző és a közlés helye, illetve a CC License linkje és az esetlegesen végrehajtott módosítások feltüntetésre kerülnek.<p>A kötet a koartikuláció jelenségével, azaz a beszédhangok térbeli és időbeli kölcsönhatásával, egymásra hatásával foglalkozik az egymással nem közvetlenül szomszédos magánhangzók között (a közbeeső mássalhangzón átívelően). A kutatás arra irányul, hogy milyen változatosságot eredményez ez a folyamat a magánhangzók megvalósulásában. A kötet több szempontból elemzi a kérdéses jelenséget és a magánhangzók változatosságát, beleértve a mondatszintű hangsúly és a koartikuláció irányának hatását. A szerző négy kísérletet mutat be, amelyek során valódi és álszavakat vizsgál, illetve foglalkozik a magánhangzó-harmónia jelenségével is, amit gyakran a koartikuláció fonologizálódásaként értelmeznek. A kutatás újdonsága abban rejlik, hogy egyszerre elemez akusztikai és artikulációs adatokat, az előzménykutatásoknál nagyobb kísérleti résztvevőszámmal dolgozik, bevezet egy új mérőszámot a koartikuláció, illetve a magánhangzók változatosságának vizsgálatára, valamint a kérdésben még nagyon kevéssé kutatott magyar nyelvet vizsgálja, amin keresztül a koartikuláció nyelvfüggő tendenciáinak feltárásához is hozzájárul. A könyv eredményei ennélfogva a magyar nyelv leírásához, továbbá a koartikulációról és a folyamatos beszéd folyamatairól szóló alapvető ismereteinkhez is adalékokkal szolgálnak, és mind a (magyar) fonetikával, mind a (magyar) fonológiával foglalkozó kutatók érdeklődésére számot tarthatnak.</p>

Hivatkozás: https://mersz.hu/deme-a-maganhangzok-valtozatossaga-a-magyarban//