Deme Andrea

A magánhangzók változatossága a magyarban


8. Tézisek

T1: Mind a hangsúly, mind a koartikuláció – itt a V-V koartikuláció – megszorítja, korlátozza valamilyen mértékben a beszédhangejtést a magyar nyelvben, de úgy, hogy ezeknek a hatóköre valamilyen formában korlátozott, és felülír(hat)ja egymást: a biomechanikai változatosságban a V-V koartikuláció hatását felülírta a hangsúly, míg a kontextusok közötti változatosságban a koartikuláció megjelenésével a hangsúly és annak a szegmentumokat erősítő szerepe szorulhat háttérbe. Ezekkel kerülnek vetélkedő helyzetbe továbbá a magánhangzók intrinzikus, ejtésből fakadó tulajdonságai, illetve egyéb tényezők is (pl. a szavak gyakorisága) a beszédhangok változatosságának alakításában.
T2: A koartikulációs eredetű változatosság szisztematikusan nagyobb, mint az a biomechanikai eredetű változatosság, amit koartikuláló helyzetben (egy eltérő minőségű transzkonszonantális magánhangzó mellett) találunk, de kisebb, mint az, amit neutrális helyzetben (egy azonos minőségű transzkonszonantális magánhangzó mellett).
T3: A beszédhangoknak a beszéd két vetületében mérhető változatossága azonos mértékű, nagyfokú egyének közötti variabilitással.
T4: Az előrefelé ható (progresszív), azaz az artikulációs szervek tehetetlenségével szorosabban összefüggő V-V koartikuláció hatása nagyobb a magyarban, mint a hátrafelé hatóé (a regresszív koartikulációé), de ez csak egyes beszédhangok és mérőszámok esetében érhető tetten: az /u/-ban, a nyelvhelyzet elmozdulását számszerűsítő artikulációs adatokban. A beszédhangok produkciós tartománya lényegében megegyezik a koartikuláció iránya szerint.
T5: A harmónia szempontjából áttetszőnek tekintett /iː/ magánhangzó nem valósul meg előrébb vagy hátrébb, illetve akusztikailag centralizáltabban vagy periferikusabban a magánhangzó-harmóniában való aktuális részvétele szerint. Sem az artikulációs, sem az akusztikai adatok nem utalnak arra, hogy a kétféle helyzetben a magánhangzó eltérő minőségű lenne, illetve arra sem, hogy eltérően hatna rá a magánhangzók közötti koartikuláció a harmóniabeli viselkedés mentén.
T6: A koartikulációs folyamatok, valamint a hangsúly mint a beszédhangok változatosságát meghatározó és/vagy megszorító hatások szerepe nem uniform a nyelvek között. Ez azt az elképzelést is megerősíti, mely szerint a koartikulációs folyamatok bár nagymértékben a mozgó tömegek tehetetlenségével vannak összefüggésben, mégis a nyelvtan, illetve fonológia által meghatározottak.
T7: A magánhangzók koartikulációs változatosságának értelmezése és távolságként vagy (kontexusok közötti) szóródásként való számszerűsítése meghatározza, hogy milyen eredményekre juthatunk egy vizsgálatban a magánhangzók koartikulációs változatosságát illető kérdéseinkben.

A magánhangzók változatossága a magyarban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 011 8

A mű a Creative Commons Attribution 4.0 International License (https://creativecommons.org/licenses/by/4.0) feltételei szerint publikált Open Access közlemény, amely bármilyen médiumban szabadon felhasználható, megosztható és újraközölhető, feltéve, hogy az eredeti szerző és a közlés helye, illetve a CC License linkje és az esetlegesen végrehajtott módosítások feltüntetésre kerülnek.<p>A kötet a koartikuláció jelenségével, azaz a beszédhangok térbeli és időbeli kölcsönhatásával, egymásra hatásával foglalkozik az egymással nem közvetlenül szomszédos magánhangzók között (a közbeeső mássalhangzón átívelően). A kutatás arra irányul, hogy milyen változatosságot eredményez ez a folyamat a magánhangzók megvalósulásában. A kötet több szempontból elemzi a kérdéses jelenséget és a magánhangzók változatosságát, beleértve a mondatszintű hangsúly és a koartikuláció irányának hatását. A szerző négy kísérletet mutat be, amelyek során valódi és álszavakat vizsgál, illetve foglalkozik a magánhangzó-harmónia jelenségével is, amit gyakran a koartikuláció fonologizálódásaként értelmeznek. A kutatás újdonsága abban rejlik, hogy egyszerre elemez akusztikai és artikulációs adatokat, az előzménykutatásoknál nagyobb kísérleti résztvevőszámmal dolgozik, bevezet egy új mérőszámot a koartikuláció, illetve a magánhangzók változatosságának vizsgálatára, valamint a kérdésben még nagyon kevéssé kutatott magyar nyelvet vizsgálja, amin keresztül a koartikuláció nyelvfüggő tendenciáinak feltárásához is hozzájárul. A könyv eredményei ennélfogva a magyar nyelv leírásához, továbbá a koartikulációról és a folyamatos beszéd folyamatairól szóló alapvető ismereteinkhez is adalékokkal szolgálnak, és mind a (magyar) fonetikával, mind a (magyar) fonológiával foglalkozó kutatók érdeklődésére számot tarthatnak.</p>

Hivatkozás: https://mersz.hu/deme-a-maganhangzok-valtozatossaga-a-magyarban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave