Egyfelől a jelen eredmények értelmezésekor szem előtt tartandó, hogy az elektromágneses artikulográfia pontszerű mérésekkel képezi le az artikulációt, ráadásul a jelen kutatásban kizárólagosan a nyelvnek a mozgását vizsgáltuk és csak a vízszintes dimenzióban. Az ezzel párhuzamba állított akusztikai adatok azonban (annak ellenére, hogy valóban szorosan összefüggnek a nyelv vízszintes helyzetével) a toldalékcső egészének akusztikus szűrői tevékenységét magukon viselik – ilyen értelemben tehát nem volt (és nem is lehetett) tökéletes az összhang a használt kétféle adattípusban.

Szintén fontos, hogy a jelen eredmények csak a hangsúlytalan, szó belseji helyzetű CV szótagok felső nyelvállású magyar magánhangzóira és csak bilabiális kontextusban általánosíthatók megbízhatóan: a magánhangzók nyíltsága (Mok 2011), a hangsúlyhelyzet (azaz az a tény, hogy az adott magánhangzó hangsúlyos vagy hangsúlytalan szótagban helyezkedik el) (Cho 2004; Deme et al. 2019; Deme et al. kézirat), illetve a közbeeső mássalhangzó minősége (Recasens 2002) egyaránt meghatározó lehet. A közbeeső mássalhangzó például bizonyítottan hatással van a koartikulációban található iránypreferenciára, legalábbis az időzítés szerint: Recasens (1989; 2002) vizsgálatai szerint azok a mássalhangzók, amelyeknek a produkciójában a nyelvhát jobban igénybe van véve, jobban befolyásolják a koartikuláció irányát, és vagy az egyik, vagy a másik irányban ható CV (és ezáltal V-V) koartikulációs hatásokat engednek inkább érvényesülni. Ezzel szemben az olyan alacsony nyelvháti terhelést mutató beszédhangokkal előálló VCV hangsorokban, mint amilyenek a bilabiálisok, sokkal inkább a magánhangzók minősége alakítja az irány szerinti hatások dominanciáját. A jelen vizsgálat tehát elsősorban a magánhangzók minőségének kérdését elemezte az irány szerint, és nem ad (de nem is célja adni) teljes képet a V-V koartikuláció jellegéről a magyarban.

Végezetül érdemes kiemelni, hogy a jelen kísérlet résztvevői fiatal felnőtt nők voltak. Bár elmondható, hogy az adatközlőknek erre a csoportra szűkítése a beszédtudományi vizsgálatokban teljesen általános (és ahogyan itt is, másutt is legtöbbször a hozzáférési mintavételezés következménye), ez a tény szükségszerűen korlátozza a megállapítások általánosíthatóságát.

Mindezen korlátok ellenére a jelen eredmények elsőként szolgáltatnak artikulációs adatokat arról, hogy hogyan alakul a magyar magánhangzóknak a V-V koartikuláció hatására beálló változatossága a koartikuláció iránya szerint, és az akusztikai adatokat tekintve is újdonságokkal szolgáltunk az újszerű és jól kontrollált nyelvi anyaggal dolgozó módszertanunk révén.

A jelen vizsgálatban azt a kérdést elemeztük, hogy van-e eltérés a magánhangzók közötti koartikuláció hatásában az irány szerint a magyarban. Noha csak részben, de az eredmények mutatták az előrefelé ható koartikuláció dominanciáját a magánhangzók centralizációjában (és ebben a tekintetben az általunk ismert egyetlen korábbi kutatásban találtakkal ellenkező eredményekre jutottunk), a megvalósulások homogenitásában azonban nem. Nem várt eredmény továbbá, hogy a regresszív koartikuláció hatását lényegében egyáltalán nem tudtuk kimutatni. Kutatásunk olyan további elemzéseket sürget, melyek a magánhangzók közötti koartikulációs változatosság lehetséges aspektusait elemzik a lehetséges befolyásoló tényezők és más nyelvek viszonylatában is.

A következő fejezetben egy olyan kísérletet ismertetek, mely ismét a hangsúly jelentőségét, befolyásoló hatását elemzi a V-V koartikulációban, és arra keresi a választ, hogy a hangsúly előidézi-e a koartikulációs ellenállás és koartikulációs agresszió erősödését a magyarban. Így ez, az 5. fejezet a 3. fejezetben ismertetett vizsgálathoz kapcsolódik, de módosítunk az ott alkalmazott módszertanon, ugyanis itt álszavakat használtunk (hasonlóan a korábbi, más nyelveket elemző vizsgálatokhoz), továbbá ki is bővítettük a kutatás fókuszát, mert az álszavas vizsgálat tette lehetővé azt is, hogy a koartikulációs agresszió kérdését is elemezzük – elsőként, legalábbis a magyar nyelvet (és a V-V koartikulációs hatásokat) illetően.