Deme Andrea: A magánhangzók változatossága a magyarban
›
6. A magánhangzók koartikulációs viselkedése a magánhangzó-harmóniában: az /iː/ artikulációs és akusztikai sajátosságai harmonikusan és antiharmonikusan toldalékolódó tövekben
›
6.3. Eredmények

6.3. Eredmények

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az áttekintést az artikulációs vizsgálat eredményeivel kezdem, majd az akusztikai elemzés eredményeit mutatom be. Ezeken belül előbb az izolált, majd a kontextusos elrendezés adatait ismertetem.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az izolált elrendezésben a két célszó között látszanak különbségek (22. ábra), amelyeket az eltérő mássalhangzós kontextus okozhat, hiszen míg a nyír esetében a célmagánhangzót megelőző mássalhangzó palatális, a követő pedig alveoláris, a szív esetében a megelőző alveoláris, míg a követő labiodentális képzésű. Feltehetően ebből adódik, hogy a nyír magánhangzójának ejtésekor a nyelvszenzorok (de különösen a nyelvhegyen és a nyelvperemen lévő) hátrébb helyezkednek el a szájüregben, mint a szív esetében, amit az alacsonyabb százalékos értékek mutatnak. A homofón alakok harmóniabeli viselkedése mentén ugyanakkor nem láthatók jelentős eltérések, és különösen nem látjuk azt, hogy az antiharmonikus tő esetében a szenzorok rendre hátrébb lennének (azaz kisebb százalékos értéket vennének fel), mint a harmonikus tő esetén.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nyelvszenzorok vízszintes helyzete a GAM szerint sem mutatott jelentős eltérést a harmóniabeli viselkedés függvényében az izolált elrendezésben (23. ábra). A harmóniabeli viselkedés faktort tartalmazó modell AIC-értéke 8,44 ponttal magasabb volt a minimális modell AIC-értékéhez képest, tehát a faktor nem javított a modellilleszkedésen.
 
22. ábra. A szenzorok vízszintes helyzete (x tengely) %-ban kifejezve (0% = nyúl, 100% = sír) a célszavak harmóniabeli viselkedésének a függvényében az izolált elrendezésben (átlag és szórás)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kontextusos elrendezésben a mondatkezdő helyzetű célszavakat vagy elülső (éppen), vagy hátulsó (ugyan) magánhangzók követték. Azt vártuk, hogy a hátraható magánhangzók közötti koartikuláció miatt a kétféle kontextus eltérő mintázatokat hoz létre a nyelvhelyzetben a harmóniabeli viselkedés függvényében.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 24. ábrán látható, hogy nincsenek szisztematikus eltérések a nyelvszenzorok pozícióját tekintve. Ebben az elrendezésben a harmóniabeli viselkedés főhatását tartalmazó modell AIC-értéke volt az alacsonyabb, azonban csak 0,64 ponttal, mint a minimális modell AIC-értéke, tehát az eltérés az Anderson és Burnham (2004) által meghatározott küszöbérték alatt volt, így a főhatás ebben az esetben sem javított a modellilleszkedésen (25. ábra).
 
23. ábra. A nyelvszenzorok vízszintes pozícióértékeinek egymásutánjára illesztett görbék a harmóniabeli viselkedés szerint az izolált elrendezésben
 
24. ábra. A szenzorok vízszintes helyzete (x tengely) %-ban kifejezve (0% = nyúl, 100% = sír) a célszavak harmóniabeli viselkedésének és a kontextusnak a függvényében a kontextusos elrendezésben (átlag és szórás)
 
25. ábra. A nyelvszenzorok vízszintes pozícióértékeinek egymásutánjára illesztett görbék a harmóniabeli viselkedés és a kontextus szerint
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A célmagánhangzók időbeli középpontjában automatikusan nyertük ki a második formáns frekvenciaértékét. Az izolált elrendezésben az F2 átlaga valamivel alacsonyabb volt a nyír esetében az antiharmonikus tőben, mint a harmonikus tőben, ami utalhat hátrébb húzott nyelvre, de akusztikailag mindenképpen centralizáltabb ejtésként értelmezhető, a szív előfordulásaiban ugyanakkor valamivel magasabb F2-t mértünk az antiharmonikus tőben, mint a harmonikus tőben, ami pedig ezekkel éppen ellenkező tendencia (26. ábra). A statisztikai próba ugyanakkor egyik esetben sem mutatott ki matematikailag is alátámasztható eltérést.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kontextusos elrendezésben (27. ábra) mind a nyír, mind a szív előfordulásaiban valamelyest hátrébb húzott nyelvre, illetve a harmonikus tőben tapasztaltnál nagyobb fokú akusztikai centralizáltságra utalnak az antiharmonikus tövekben megjelenő magánhangzó formánsértékei, a kontextustól (éppen vagy ugyan) függetlenül. Ugyanakkor statisztikai eltérés itt sem volt kimutatható az egyes csoportok között.
 
26. ábra. A második formáns frekvenciaértéke a célszavak harmóniabeli viselkedésének a függvényében az izolált elrendezésben (átlag és szórás)
 
27. ábra. A második formáns frekvenciaértéke a célszavak harmóniabeli viselkedésének a függvényében a kontextusos elrendezésben (átlag és szórás)
 
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave