A szeretetbe vetett feltétlen bizalom abból a belátásból fakad, hogy „Isten a szeretet” (1Ján 4,16); Ágostonnál jól látszik, hogy ez elsősorban az Istenbe, és nem az emberbe (az emberi szeretetbe) vetett bizalmat jelent, egészen pontosan abba a „történetbe” vetett bizalomról van szó, hogy a Fiút „a szeretet vezette el a megtestesüléshez. Akiben tehát nincs szeretet, az tagadja Krisztus megtestesülését.”721 De mégis mit jelent egészen pontosan ez a megtestesülés és a megtestesülésben testet öltő szeretet? A János első levelét értelmező Ágoston – egyébként Jánostól teljesen függetlenül, aki nem él ezekkel a szavakkal – az értekezés egy fontos pontján, tulajdonképpen a csúcspontján, a szépség és a rútság fogalmával jeleníti meg a szeretetnek ezt a csodáját. Az embernek le kell győznie a félelmet, hiszen „a tökéletes szeretet kizárja a félelmet”, és egyedül Istent kell szeretnie, oly módon, hogy szeretetét áthassa a félelem nem Istentől, hanem Istenért, úgy, ahogy a zsoltáros mondja: „az Úr félelme tiszta s örökké megmarad” (Zsolt 18,10).722 Ez a szeretet azonban nem az ember önálló kezdeményezése, hanem már eleve és már mindig válasz csupán Isten szeretetére, „aki előbb szeretett minket, és megadja nekünk, hogy szeressük őt (donavit nobis ut diligeremus eum)”.723