A „középkori esztétikával” foglalkozó kutatók eredményei alapján megszoktuk, hogy Aquinói Szent Tamásra úgy tekintsünk, mint aki az esztétikatörténet egyik legfontosabb, klasszikusnak tekinthető szerzője, méltó követője Arisztotelésznek, Platónnak és Plótinosznak, illetve fontos előkészítője a modern esztétikai elméleteknek. Alig lehet összegyűjteni és felsorolni azokat a tanulmányokat és könyveket, melyek a tamási „esztétika” lényegét vizsgálják meg és fejtik ki szisztematikusan, mint például Kovach már idézett munkája, vagy kisebb részleteiben, mint például Maritain, Assunto vagy hazánkban Kecskés Pál írásai,871 függetlenül attól, hogy, mint tudjuk, Tamásnak egyetlen esztétikai jellegű műve sincs, még annyi sem, mint Arisztotelésznek vagy Plótinosznak (Tamás főműve, a Summa theologiae 512 kérdést és azon belül 2669 alkérdést tartalmaz, ezek közül azonban egyetlenegy sem tárgyalja külön kérdésben vagy alkérdésben a szépség vagy a művészet problémáját). Érdemes tehát közelebbről megvizsgálnunk azokat az „esztétikai” problémákat, melyek a különböző tudósok szerint meghatározó szerepet kaptak Tamás életművében. Három ponttal szükséges részletesebben foglalkoznunk: a transzcendentálék elméletével, a Summa theologiaeben megtalálható, sokat idézett szépségdefinícióval és a tomista, illetve skolasztikus „művészetfilozófiával”.