Cseke Ákos

A középkor és az esztétika


A „középkori esztétika” fogalma

A „középkori esztétika” sajátos módon tükrözi azokat az ellentmondásokat, melyek az esztétika ún. előtörténete és a modern esztétikafelfogások között feszülnek. Ha kezünkbe vesszük a magyar nyelven eddig megjelent összesen négy esztétikatörténeti kézikönyvet vagy a mértékadó nyugati esztétikatörténeti tanulmányokat és összefoglaló műveket, a legtöbb esetben világosan látszanak azok a jellegzetes megközelítési módok, amelyeket már az előbb említett kötet is kritikával illetett. Ezeket a megközelítésmódokat nem szükséges részletesen bemutatni, szembeötlő hiányosságaik vagy módszertani gyengeségeik maguktól értetődőek. A középkori esztétikához való hozzáállás egyik legelterjedtebb jellemzője, hogy az esztétikatörténetek a középkor több mint egy évezredes korszakával kisebb terjedelemben foglalkoznak, mint egyetlen modern szerző életművével. Így fordulhat elő, hogy például William Knight műve, mely „a történet előtti eredettől” a 19. század végéig vizsgálja az esztétika történetét, alig több mint két oldalt szentel a kereszténység születésétől a 13. századig terjedő időszaknak, és meg is jegyzi: „Ha e századokat tanulmányozzuk és ha eldugott értekezésekben e tárgyra vonatkozó esetleges megjegyzéseket keresünk, Hegel kifejezése szerint hétmérföldes csizmákat kell fölhúznunk, vagy talán még találóbban valaki azt mondhatná, hogy repülve kell szökellenünk egyik századról a másikra.”124 A kötetet a magyar esztétika történetével kiegészítő Jánosi Béla 15 évvel korábban publikált esztétikatörténetében szintén arról ír, hogy „az ókor letűntével, aesthetikai vizsgálódás tekintetében meddő évszázadoknak hosszú sora kezdődik. Mintha a szép is elszállott volna a földről, a hanyatló művészet már alig tudja előállítani többé, lassanként nem is törekszik már erre… a szépnek problémája sem érdekli általában a gondolkodókat közelebbről”; így aztán nem meglepő, hogy bölcseleti szempontból Jánosi tökéletesen érdektelennek mondja a középkor évszázadait, és legföljebb az „aesthetikai érzés fejlődését” tartja érdemesnek vizsgálódásra, ami azt is jelenti, hogy kultúrtörténeti és művészettörténeti szempontokkal helyettesíti a szerinte a középkorban nem létező esztétikai szempontokat.125


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 132 5

A középkori esztétikának szentelt tanulmányok a 19. század második felétől fogva egyre nagyobb helyet foglalnak el az esztétikatörténeti kutatásokban, magyarul azonban még soha nem jelent meg egy kifejezetten ennek a kérdésnek szentelt összefoglaló munka. Cseke Ákos könyve ebben a tekintetben hiánypótló mű. A középkor és az esztétika ugyanakkor nem pusztán az ebben a témában született külföldi szakirodalom ismertetésére vállalkozik, hanem a szakirodalom közmegegyezésen alapuló belátásainak újragondolását is elvégzi. A könyv többek között a következő kérdésekre keresi a választ: Milyen szerepet tölt be a művészet és a szépség a középkori gondolkodásban? Mennyiben módosítja - vagy inkább ássa alá - a középkori szerzők tanulmányozása a modern esztétikai tapasztalatot? Mit jelent a szépséget észlelni a világban és önmagamban? Létezik-e érzékfeletti szépség? És vajon szép-e a szerelmes, széppé tesz-e a szeretet, a szerelem világa? A könyv többek között Tertullianus, Ágoston, Eriugena, Clairvaux-i Bernát, Bonaventura, Aquinói Tamás, Eckhart mester és Dante egy-egy szövegét elemzi és mutatja be az esztétika történeti vizsgálatának szempontjából.

Hivatkozás: https://mersz.hu/cseke-a-kozepkor-es-az-esztetika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave