Magyar Zoltán

Szent Imre a magyar kultúrtörténetben

A barokk kor „Szent Imre-reneszánsza”

Imre kultuszában is erős törést eredményezett az ország legtöbb részén a reformáció előretörése, hogy aztán a katolikus restauráció alakját, életszentségének példáját a nemzeti szentek tiszteletének részeként újfent, sőt minden korábbit felülmúló intenzitással a zászlajára tűzze. Igaz, ez a barokk Szent Imre-kép már kevésbé volt sokszínű, mint a korábbi koroké – abban a kegyességi jelleg, a szűzi ideál megtestesítése jutott egyedül kifejezésre. Mint Madzsar Imre írja: „történetünk újkori századaiban lesz hercegünk a magyar ifjúság védőszentje. Ez irányú kultuszának kiépítésében főleg a Jézustársaság buzgólkodott, az a szerzetesrend, amely a XVI. század közepe óta a magyar nevelés- és oktatásügy fellendítését vállalta egyik fő fealadatának”.1 A jezsuita Tarnóczy István 1680-ban Bécsben megjelent könyve is széles körben hatott, újra felmutatva az „angyali herceg” szentséges életét.2 A herceg alakját jezsuita iskoladrámák egész sora is megörökítette: Nagyszombat (1617, 1714, 1768), Trencsén (1676, 1728), Székesfehérvár (1736),3 ami már csak azért sem véletlen, mert a barokk időktől az ország szerzetesek irányította gimnáziumai – hazafias érzéstől vezéreltetve is – Elek és Alajos helyett Imrét állították az ifjúság elé példaképül.4

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 664 030 9

A nemes Imre herceg előkelő nemzetségből, mint cédrus a Libanonról, Szent Istvántól, Magyarország első királyától származott, erényekkel nagyon feldíszítve, ragyogóan tündökölt” – örökíti meg Szent Imre egyházi legendája. A tragikus sorsú trónörökös életével és halálával, és még inkább emlékezetével évszázadokon keresztül formálója volt a magyarság kulturális önképének. Úgy is, mint az „örök királyfi” a magyar szent királyok között, úgy is, mint a magyar tragikum, a hamvába holt remények jelképe, és úgy is, mint az egyház által sugallt ideál: a túlvilágnak élő, szűzi, tiszta keresztény ifjú megtestesítője, a „liliomos herceg”. Szent Imre tisztelete valószínűleg már a halálát követő évtizedben kialakult, hiszen már maga István király is fájdalmas figyelemmel ápolta fia emlékét, az 1083. évi szentté avatástól pedig már országszerte elterjedt, és máig fellelhetők a koronként rétegződő, gazdagodó kultusz írásos, tárgyi és szájhagyományozott emlékei. A monográfia folklorista-művelődéstörténész szerzője, hasonlóképpen a többi Árpád-házi szentről szóló kötetéhez, a vonatkozó kulturális hagyomány átfogó ismertetésére vállalkozik. Szent Imre korának, történelmi alakjának bemutatásán kívül áttekintve a Szent Imre-kultusz ezer évet átívelő művelődéstörténeti vonatkozásait: egyházi és népi tiszteletét, hagiográfiáját, koronként változó ikonográfiáját, folklórhagyományait.

Hivatkozás: https://mersz.hu/magyar-szent-imre-a-magyar-kulturtortenetben//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero