Magyar Zoltán

Szent Imre a magyar kultúrtörténetben

Általános jellemzők

A fiatalon elhunyt herceget – kultuszának részeként – képzőművészeti alkotások sora örökítette meg. Ezek közül az időben első Imre hiteles portréjának tekinthető, ugyanis az még a trónörökös életében készült. A koronázási palástról van szó, melyet a veszprémvölgyi apácák monostorában Gizella királyné felügyelete mellett hímeztek az 1028 körüli esztendőkben. A koronázási paláston Szent Imre képmását a ma már kopottá foszlott hímzés alján, szüleinek képmásai között helyezték el, feleakkora nagyságban és kör alakú keretben. Az itt ábrázolt mellkép szakáll nélküli ifjút jelenít meg bizáncias szabású köntösben. Bár a hímzéstechnika a részletek, az arcvonások megjelenítése terén csupán korlátozott eszközökkel rendelkezik, annyi még napjainkban is jól kivehető, hogy a képen egy 20–25 év körüli fiatalember látható, akinek felső ruháján a vállai felől két pánt van átvetve, és aki fülön alul érő hajat és talán rövidre nyírt bajuszt és szakállt visel.1 Ennyi az, amit az elmúlt ezredév – ereklyéin kívül – testi valójából meghagyott, a többi pedig már „mindössze” a művészi képzelet terméke.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 664 030 9

A nemes Imre herceg előkelő nemzetségből, mint cédrus a Libanonról, Szent Istvántól, Magyarország első királyától származott, erényekkel nagyon feldíszítve, ragyogóan tündökölt” – örökíti meg Szent Imre egyházi legendája. A tragikus sorsú trónörökös életével és halálával, és még inkább emlékezetével évszázadokon keresztül formálója volt a magyarság kulturális önképének. Úgy is, mint az „örök királyfi” a magyar szent királyok között, úgy is, mint a magyar tragikum, a hamvába holt remények jelképe, és úgy is, mint az egyház által sugallt ideál: a túlvilágnak élő, szűzi, tiszta keresztény ifjú megtestesítője, a „liliomos herceg”. Szent Imre tisztelete valószínűleg már a halálát követő évtizedben kialakult, hiszen már maga István király is fájdalmas figyelemmel ápolta fia emlékét, az 1083. évi szentté avatástól pedig már országszerte elterjedt, és máig fellelhetők a koronként rétegződő, gazdagodó kultusz írásos, tárgyi és szájhagyományozott emlékei. A monográfia folklorista-művelődéstörténész szerzője, hasonlóképpen a többi Árpád-házi szentről szóló kötetéhez, a vonatkozó kulturális hagyomány átfogó ismertetésére vállalkozik. Szent Imre korának, történelmi alakjának bemutatásán kívül áttekintve a Szent Imre-kultusz ezer évet átívelő művelődéstörténeti vonatkozásait: egyházi és népi tiszteletét, hagiográfiáját, koronként változó ikonográfiáját, folklórhagyományait.

Hivatkozás: https://mersz.hu/magyar-szent-imre-a-magyar-kulturtortenetben//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero