Magyar Zoltán

Szent Imre a magyar kultúrtörténetben

Szobrok, térplasztikák

Mind készítési ideje, mind pedig művészettörténeti jelentősége indokolja, hogy elsőként Imre váradi bronzszobrával foglalkozzunk, amely a váradi királyszobrok egyikeként a magyar szent királyok ikonográfiájának meghatározó mintáját adta. Készítőik a XIV. század magyarországi szobrászatának legkiválóbb, európai jelentőségű mesterei, Kolozsvári Márton és György voltak. A szobrok egyikén olvasható felirat szerint apjuk, Miklós festő volt. Ez az adat valószínűsíti, hogy a testvérek tanulóéveiket édesapjuk műhelyében kezdték. Ám művészi igényességük, stílusuk összetettsége és európai távlatai, valamint az a ritka és nagy tudást igénylő viaszvesztéses bronzöntő eljárás, amellyel minden valószínűség szerint már a váradi álló alakos királyszobrokat is öntötték, arra utal, hogy tudásuk, technikájuk egy részét külhoni műhelyekben sajátították el, s feltételezhető, hogy munkásságuk sem csakis magyarországi megrendelésekre korlátozódott. Az a tény, hogy a testvéreket csak az 1390-ben szignált Szent László-bronzszobron nevezik magisternek, arra vall, hogy a váradi szobrokat még pályájuk elején készítették, hiszen ez a cím a XIV. századi gyakorlat szerint általában a harmincadik életév körül volt elnyerhető.1

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 664 030 9

A nemes Imre herceg előkelő nemzetségből, mint cédrus a Libanonról, Szent Istvántól, Magyarország első királyától származott, erényekkel nagyon feldíszítve, ragyogóan tündökölt” – örökíti meg Szent Imre egyházi legendája. A tragikus sorsú trónörökös életével és halálával, és még inkább emlékezetével évszázadokon keresztül formálója volt a magyarság kulturális önképének. Úgy is, mint az „örök királyfi” a magyar szent királyok között, úgy is, mint a magyar tragikum, a hamvába holt remények jelképe, és úgy is, mint az egyház által sugallt ideál: a túlvilágnak élő, szűzi, tiszta keresztény ifjú megtestesítője, a „liliomos herceg”. Szent Imre tisztelete valószínűleg már a halálát követő évtizedben kialakult, hiszen már maga István király is fájdalmas figyelemmel ápolta fia emlékét, az 1083. évi szentté avatástól pedig már országszerte elterjedt, és máig fellelhetők a koronként rétegződő, gazdagodó kultusz írásos, tárgyi és szájhagyományozott emlékei. A monográfia folklorista-művelődéstörténész szerzője, hasonlóképpen a többi Árpád-házi szentről szóló kötetéhez, a vonatkozó kulturális hagyomány átfogó ismertetésére vállalkozik. Szent Imre korának, történelmi alakjának bemutatásán kívül áttekintve a Szent Imre-kultusz ezer évet átívelő művelődéstörténeti vonatkozásait: egyházi és népi tiszteletét, hagiográfiáját, koronként változó ikonográfiáját, folklórhagyományait.

Hivatkozás: https://mersz.hu/magyar-szent-imre-a-magyar-kulturtortenetben//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero