Tartalomjegyzék

• A megtestesült elme a filozófia történetében
• Impresszum
• chevron_rightElme, test, megtestesültség
  • A „testi fordulat”
  • A megtestesült elme/lélek gondolatának előzményei a filozófia történetében
  • A közvetlen előzmények
  • A kötet tanulmányai
  • Irodalom
• chevron_rightGalénosz a lelki tulajdonságok testi feltételeiről
  • Irodalom
• chevron_rightSeneca platonizmusa: a halál mint transitus
  • Sztoikus eszkatológia
  • Platón-allegóriák
  • Transitus
  • Irodalom
• chevron_right„Vagy nem létezőnek hiszik a lelket, vagy úgy vélekednek, hogy a test mozgása révén jön létre” • Az elme megtestesülése a középkorban
  • Irodalom
• chevron_rightKorpuszkulák és más testek • Galilei az észlelés testi jellegéről
  • Bevezetés
  • Perceptuális forma versus mechanikai okozás
  • Az észlelés fizikalista felfogása Galileinél
  • Perceptuális tévedések
  • Stimulushű nem veridikus észleletek
  • Fizikai beavatkozás az észlelési folyamatba
  • chevron_rightLencsék, lejtők, közegek
    • Mozgás
    • Alak
    • Méret és határoltság
  • Konklúzió
  • Irodalom
• chevron_rightA karteziánus dualizmus és a testesültség problémája
  • Kizárja-e a descartes-i filozófia a testesültség elvét?
  • Tartalmazza-e a descartes-i filozófia a testesültség elvét?
  • Funkcionális leírását adja-e Descartes az elme kognitív folyamatainak?
  • Descartes nélkül nem lehetséges embodied mind
  • Irodalom
• chevron_rightMegtestesülés és újramegtestesülés • Testiség és halhatatlanság Husserl fenomenológiai metafizikájában
  • 1. A probléma
  • chevron_right2. A megtestesülés aspektusai
    • 2.1. A test szerepe a tér konstitúciójában. Dolog és tér (1907)
    • 2.2. A testtel bíró én. Eszmék I–III. (1912)
    • 2.3. A transzcendentális testiség. A genetikus fenomenológia álláspontja
  • 3. Az újramegtestesülés fenomenológiai lehetősége
  • Irodalom
• chevron_rightA cselekvő testbe integrált elme – John Dewey
  • A pragmatizmus újrafelfedezése a kognitív tudományban
  • A naturalizmus mint természetfilozófia
  • A testtel élő elme
  • Egy kognitív pragmatizmus felé
  • Irodalom
• chevron_rightTiszta szellem – átszellemült test • Bergson szellemről és anyagról
  • Bergson metafizikai vállalkozása
  • Értelem és intuíció
  • chevron_rightSzellem és test
    • Tartam és „közvetlen tudat”
    • Percepció és cselekvés
  • chevron_rightMegtestesült elme és átszellemült anyag
    • A test
    • Percepció
    • Reprezentáció és emlékezet
    • Emlékezet és hozzáférés
  • Irodalom
• chevron_rightA testfenomenológia három aspektusa
  • Összefoglalás: észlelés és testi reflexió
  • Irodalom
• chevron_rightA buddhizmus Én-felfogásának aktualitása a kognitív tudományban
  • Absztrakt
  • Bevezetés
  • chevron_right1. A buddhista filozófia éntelenségdoktrínájának megközelítése
    • 1.1. A késztetett valóság tulajdonságai
    • 1.2. A buddhista elmefilozófia fókusza
    • 1.3. A buddhista filozófiai megközelítés sajátosságai
  • chevron_right2. Az Én nem létezik
    • 2.1. A metafizikai Én tagadása
    • 2.2. A metafizikai Én helyett bevezetett Én-koncepciók
  • chevron_right3. Az Én csak bizonyos értelemben létezik
    • 3.1. Az öt halmaz tana és az empirikus személy
    • 3.2. Az empirikus személy éntelensége
    • 3.3. Buddhista redukcionizmus
  • 4. Buddhizmus és fenomenológia
  • 5. A középút filozófiája
  • 6. A buddhista éntelenségtan tágabb filozófiai kontextusban
  • Összegzés és konklúzió
  • Irodalom

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 664 030 9

A nemes Imre herceg előkelő nemzetségből, mint cédrus a Libanonról, Szent Istvántól, Magyarország első királyától származott, erényekkel nagyon feldíszítve, ragyogóan tündökölt” – örökíti meg Szent Imre egyházi legendája. A tragikus sorsú trónörökös életével és halálával, és még inkább emlékezetével évszázadokon keresztül formálója volt a magyarság kulturális önképének. Úgy is, mint az „örök királyfi” a magyar szent királyok között, úgy is, mint a magyar tragikum, a hamvába holt remények jelképe, és úgy is, mint az egyház által sugallt ideál: a túlvilágnak élő, szűzi, tiszta keresztény ifjú megtestesítője, a „liliomos herceg”. Szent Imre tisztelete valószínűleg már a halálát követő évtizedben kialakult, hiszen már maga István király is fájdalmas figyelemmel ápolta fia emlékét, az 1083. évi szentté avatástól pedig már országszerte elterjedt, és máig fellelhetők a koronként rétegződő, gazdagodó kultusz írásos, tárgyi és szájhagyományozott emlékei. A monográfia folklorista-művelődéstörténész szerzője, hasonlóképpen a többi Árpád-házi szentről szóló kötetéhez, a vonatkozó kulturális hagyomány átfogó ismertetésére vállalkozik. Szent Imre korának, történelmi alakjának bemutatásán kívül áttekintve a Szent Imre-kultusz ezer évet átívelő művelődéstörténeti vonatkozásait: egyházi és népi tiszteletét, hagiográfiáját, koronként változó ikonográfiáját, folklórhagyományait.

Hivatkozás: https://mersz.hu/magyar-szent-imre-a-magyar-kulturtortenetben//