Magyar Zoltán

Szent Imre a magyar kultúrtörténetben


Imre származása és neveltetése

A magyar keresztény állammal egyidős Imre herceg az ország és saját személyes sorsát is alapvetően meghatározó évek egyikén látta meg a napvilágot. Igaz, ennek pontos idejét illetően máig is adós a történettudomány. Az Érdy-kódex Imre-legendájának vonatkozó adata szerint a herceg éppen 1000-ben született,1 s mint a szövegből kitetszik, az időpontot a kódexet összeállító Karthauzi Névtelen az általa „nagy Cronica”-nak nevezett forrásmunkából vette át. E mű egy, a Képes Krónika családjába tartozó, attól bizonyos részeiben eltérő krónika lehetett, a dátum hitelességét illetően mégis erős kételyre ad okot annak kerek volta és Krisztus születésének évfordulójával vont párhuzama. Pray György és Katona István jezsuita történetírók közelről meg nem nevezett „régebbi breviáriumok” alapján 1007-re teszik születését, úgy tudva, hogy a herceg 24 éves korában halt meg.2 Egyes XV. századi források szerint pedig 20 éves volt halálakor.3 Persze ez utóbbi számok az először említetthez hasonlóan alkalmasak arra, hogy a keresztény számszimbolikában is szerepet kapjanak, másrészt pedig konkrét forrásaikat nem ismervén a születés pontos dátumát illetően új adatok előkerüléséig továbbra sem foglalhatunk egyértelműen állást. Lehetséges, hogy az időpontra vonatkozóan már az esemény után száz évvel sem emlékeztek pontosan, ugyanis a XI–XII. század fordulóján kelt életrajzok nem tartalmaznak dátumot Imre születésével kapcsolatban, annyit említve meg mindössze, hogy halálakor a trónörökös még ifjú (iuvenis) volt, amibe a középkori számítás szerint még a huszonnégy éves kor is beleférhetett.4 Valószínűleg a breviáriumi hagyományok álltak legközelebb az igazsághoz, kivált, ha figyelembe vesszük azt, hogy bár halálakor már nős ember volt, még nem volt gyereke, és bár István tervei egyértelműen ez irányba mutatnak, 1031-ben még nem tartotta időszerűnek átengedni fia számára trónját.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 664 030 9

A nemes Imre herceg előkelő nemzetségből, mint cédrus a Libanonról, Szent Istvántól, Magyarország első királyától származott, erényekkel nagyon feldíszítve, ragyogóan tündökölt” – örökíti meg Szent Imre egyházi legendája. A tragikus sorsú trónörökös életével és halálával, és még inkább emlékezetével évszázadokon keresztül formálója volt a magyarság kulturális önképének. Úgy is, mint az „örök királyfi” a magyar szent királyok között, úgy is, mint a magyar tragikum, a hamvába holt remények jelképe, és úgy is, mint az egyház által sugallt ideál: a túlvilágnak élő, szűzi, tiszta keresztény ifjú megtestesítője, a „liliomos herceg”. Szent Imre tisztelete valószínűleg már a halálát követő évtizedben kialakult, hiszen már maga István király is fájdalmas figyelemmel ápolta fia emlékét, az 1083. évi szentté avatástól pedig már országszerte elterjedt, és máig fellelhetők a koronként rétegződő, gazdagodó kultusz írásos, tárgyi és szájhagyományozott emlékei. A monográfia folklorista-művelődéstörténész szerzője, hasonlóképpen a többi Árpád-házi szentről szóló kötetéhez, a vonatkozó kulturális hagyomány átfogó ismertetésére vállalkozik. Szent Imre korának, történelmi alakjának bemutatásán kívül áttekintve a Szent Imre-kultusz ezer évet átívelő művelődéstörténeti vonatkozásait: egyházi és népi tiszteletét, hagiográfiáját, koronként változó ikonográfiáját, folklórhagyományait.

Hivatkozás: https://mersz.hu/magyar-szent-imre-a-magyar-kulturtortenetben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave