A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 2006/1958. (I. 23.) számú határozatával 1957. december 31-ével megszüntette a kiemelt tudósok rendszerét.1 Ezt a rendszert 1948-ban vezették be azért, hogy a tudósok a teljesítményükhöz méltó fizetést kapjanak, és ne kelljen a tudományukhoz méltatlan munkákkal megkeresniük a megélhetéshez szükséges pénzt.2 Ekkor még nem volt kandidátusi és doktori pótlék. A kiemelt tudósokat a Magyar Tudományos Tanács választotta ki, hogy létrejöjjön az új rendszert támogató értelmiség – erről Huszár Tibor írt bővebben, aki részletesen ismertette a javaslat kidolgozásában érvényesülő szakmai és tudománypolitikai megfontolásokat.3 Az 1950-es évek elején az új fokozatokkal együtt bevezették a kandidátusi és doktori pótlékot. Az 1958-as határozat szerint az akkor is dolgozó kiemelt tudósokat az őket foglalkoztató szervnek kellett alkalmaznia 1957. december 15-től kezdődően, a tényleges munkakörüknek megfelelő illetménnyel. Azoknak a kiemelt tudósoknak, akiknek a személyi fizetése magasabb volt, mint amennyi a betöltött állásában lett volna, továbbra is folyósítani kellett korábbi személyi fizetésüket. Az állásban lévő volt kiemelt tudósokat ettől kezdve megillették az alapbéren túl a bérhez kapcsolódó pótlékok. Ha tudományos fokozattal rendelkeztek, az illetménykiegészítés is járt nekik. A nyugdíjas kiemelt tudósok személyhez kötötten továbbra is kapták az akkori járandóságukat kivételes nyugellátásként az Országos Nyugdíjintézettől, és ha tudományos fokozattal rendelkeztek, akkor továbbra is folyósítani kellett számukra az illetménykiegészítést. Ezzel a tudósilletményre és a kiemelt tudósokra vonatkozóan 1950/1951-ben hozott korábbi határozatok hatályukat vesztették.