A politikatudomány egyik legfőbb kritikája a makrogazdasági populizmus koncepciójával szemben az volt, hogy utóbbi következményei által definiálódik. A kritika – mint megmutattuk – jogos lehet, ugyanakkor a populizmus azon kortárs meghatározása, amely a jelenséget vékony központú ideológiaként definiálja, nagyon is kívánja a populista hatalom gazdasági implikációinak értelmezését. A populizmus leírása és magyarázata nem lehet teljes a jelenség gazdasági következményeinek megértése nélkül. Azáltal, hogy a végrehajtó hatalom birtokosaként a populisták megváltoztatják a piaci működés feltételrendszerét, hogy morális alapon ítélik meg, kik lehetnek az elosztási folyamatok nyertesei és vesztesei, és általánosságban is, hogy átírják a működés játékszabályait, egyszersmind értelmezhetetlenné és értelmetlenné is teszik a piaci erőforrás-allokációt mint a hatékonyság érvényesülésének garanciáját. A horizontális kapcsolatok helyébe a lojalitáson alapuló alá-fölé rendeltségi viszonyokat helyezik, ahol a gazdasági aktorok folyamatosan az állam (és/vagy párt) kegyeit keresik, amely a lojalitásért cserébe kiszámíthatóságot és biztonságot (nem csak anyagi értelemben) ígér. Mindez – mint megmutattuk – többnyire nem jár együtt a makrogazdasági fenntarthatóság igényének negligálásával. Ám ez a fajta önmegtartóztatás, mely tartalmilag és lényegileg választja le a kortárs populizmust a makrogazdasági populizmusról, nem jelenti egyszersmind azt is, hogy ne volna a populista hatalomgyakorlásnak költsége. A gazdasági döntések intézményi korlátainak felülírása és a hatékonysági elvek negligálása az, ami ezesetben költségként jelentkezik az érintett gazdaságban.

Összefoglalásképpen az 1. táblázat a makrogazdasági populizmust hasonlítja össze a kortárs populizmussal. Az összevetés alapja Dornbusch és Edwards (1990) négy rendszerkarakterisztikája, amelyek ugyan eredetileg a makrogazdasági populizmus mint program (illetve paradigma) definiálásában szerepeltek, de a kortárs populizmus értelmezésében is hasznosnak bizonyulhatnak. A táblázat megmutatja, hogy ha a kortárs populizmus esetében nem is lehet egyértelmű kiváltó okot (induló feltételt) beazonosítani, vagy nem lehet konkrét gazdaságpolitikai csomagot azonosítani, és a korlátok negligálása is jelentős módon átértelmeződik, sőt a következmények számszerűsítése is problematikusabb, még nem jelenti azt, hogy ne lehetne olyan analitikai kerettel szolgálni, amellyel a közgazdaság-tudomány is érdemben járulhat hozzá a populista kormányok cselekedeteinek megértéséhez és megítéléséhez. Jelen tanulmány éppen ezzel a szándékkal íródott.