Előszó

A legnagyobb gazdaságokban jól látszik egy érdemi szerkezeti átalakulás a kínálati és a keresleti oldalon is. Az elektronikai eszközök gyártására és széles körű elterjesztésére alapozott műszaki-gazdasági paradigma átadja vezető szerepét a tudásalapú szolgáltatásoknak, amelyek persze maguk is az elektronikus eszközökre épülnek rá. Az Egyesült Államok és Kína gazdasága is jól láthatóan ebbe az irányba mozdul el. Ez a folyamat jórészt spontán módon megy végbe, schumpeteri kreatív rombolásként. A gazdaságpolitika eszközei, mint mindig, csak közvetetten, támogató környezet biztosításával tudják ezt a folyamatot segíteni.

Ugyanakkor a gazdaságpolitika sokkal nagyobb figyelmet szentel a meglévő, működő ágazatok, piacok, együttműködési rendszerek sokkok utáni helyreállításának. Ezek az erőfeszítések két fő hangsúly mellett jelennek meg. Az első a fenntarthatóság, a második a reziliencia (ellenálló képesség) növelése. Az USA 2022-es Inflation Reduction Act-je például jelentős jövedelem-átcsoportosítást hajt végre elsősorban klímapolitikai célok elérésére. A piaci mechanizmustól eltérített pénzügyi eszközöket a kormányzat a hazai gazdaság támogatására használja fel. Hasonló módon működik az Európai Unió Recovery and Resilience Facility elnevezésű segélycsomagja is.

A gazdaságpolitika tehát ebben a helyreállítási periódusban a meglévő, hagyományos tevékenységeket igyekszik a fenntarthatóság és nagyobb stabilitás irányába mozdítani. Vagyis a sokkok konzervatív, nem mindig piacbarát reakciókat váltottak ki a gazdaságpolitika területén. Ezek közül a legfontosabb az erősödő protekcionizmus. A növekvő mértékű újraelosztás szintén a megelőző időszak liberálisabb piaci környezete ellen hat. Ezek a változások a gazdaságpolitikai terápiában különféle kockázatok és mellékhatások felerősödését hozhatják magukkal.

A gazdaság szerkezeti átalakulása, új, innovatív tevékenységek és üzleti modellek térnyerése kedvező szabályozási környezetet és persze jelentős tőkepiaci támogatást igényel. Ezt a folyamatot nem támogatja, ha a gazdaságpolitika fókuszában a hagyományos tevékenységek állnak. A verseny korlátozása, a piacok túlszabályozása szintén fékezi az új gazdaság fejlődését. Átfogóan tehát azt mondhatjuk, hogy az elmúlt évek sokkjaira adott gazdaságpolitikai válaszok a kiszámíthatóságra, a kormányzati célok erőteljesebb érvényesítésére törekszenek. Ezzel egy meghaladott műszaki-gazdasági paradigmát tartanak életben. A terápia egyik fő kockázata tehát az innováció fékezése, mellékhatása az új gazdaság fejlődésében lemaradt európai térségek befelé fordulása és elszigetelődése lehet.

A kötet, amelyet az olvasó a kezében tart, a Világgazdasági Tudományos Tanács (VTT) ötödik – 2023-as – évadában megvitatott világgazdasági elemzéseket tartalmazza, de a fő előadás szövege után a felkért hozzászólók észrevételeit is közöljük. Mint az eddigi kötetekben, úgy ebben is négy főbb témakör köré szerveződnek a fejezetek.

Az első témakör a populizmus, azon belül is annak politikai gazdaságtani megközelítése. A kötet fejezetei végigjárják azt a fejlődési utat, amelynek során a makrogazdasági populizmus jelenségétől eljutottunk a populizmus mint ideológia újrafogalmazásáig. Szerzőink igyekeznek ezen új meghatározás alapján úgy operacionalizálni az ideológia-alapú definíciót, hogy az a közgazdaság-tudomány művelői számára is hasznosnak bizonyuljon, kibontva a populizmus egy lehetséges politikai gazdaságtani értelmezését. Az itt szereplő írások a hatalmon lévő populista erők – lehetséges – gazdaságpolitikáját, illetve döntéseik gazdasági következményeit vizsgálják. A populizmust mint ún. vékony központú ideológiát igyekeznek úgy megragadni, hogy abból kiolvashatóvá váljék: milyen gazdasági, gazdaságpolitikai implikációi lehetnek demokratikus viszonyok között a populista hatalomátvételnek.

A következő témakör a platformgazdaság. A kötet vonatkozó fejezetei bemutatják a piacok egyik viszonylag új formáját, a platformokat, illetve a rájuk épülő platformgazdaságot és ennek szabályozási kísérleteit az Európai Unióban. A platform a szakirodalom meghatározása szerint a piac kínálati és keresleti oldalát egyaránt tömörítő közvetítő: leggyakrabban digitális formában, digitális felületként jelenik meg, mint az internetes keresőprogramok, az online áruházak, az ár-összehasonlító oldalak vagy a közösségi média közismert példái. A kötetben szereplő írások ismertetik az új szereplőket, ökoszisztémákat, az új üzleti modellt, amelyben „… az együttműködés legalább olyan fontos, mint a versengés”. Szóba kerül továbbá a platformok kialakulásának gyakori kísérőjelensége, a versenykorlátozás is: a monopolpozíciót erősítő fúziók és kartellek, majd ennek nyomán az erőfölénnyel való visszaélés, beleértve a kínálat megtagadását, a kizárólagos kereskedést, a túlárazást és az árukapcsolást.

A harmadik fejezet témája a Brexit, annak is az Egyesült Királyságra, illetve Európai Unióra gyakorolt hatásai. A Brexit az európai integráció történetében mérföldkőnek tekinthető, hiszen az addig fokozatosan új tagállamokkal gyarapodó politikai közösségben először fordult elő, hogy egy tagállam a kilépés mellett döntött. A kötet vonatkozó tanulmányai bemutatják a kereskedelemre és a befektetésekre gyakorolt közvetlen és közvetett hatásokat, de kitérnek a szolgáltatásokat, a munkaerőt és a brit GDP-t érintő tényezőkre, sőt érintik a politikai, biztonságpolitikai vonatkozásokat is. A közvetlen és a közvetett hatások sok esetben együtt jelentkeznek, nem választhatók el egymástól, és a makrogazdasági pálya gyökeres módosulását eredményezték. Az egyik fejezetben elemezzük a Brexit és a magyar különutasság párhuzamait is.

A negyedik és egyben utolsó témakörbe a nemzetközi nagyvállalatok és azok gazdasági hálózatai tartoznak. A bevezető tanulmány mikrogazdasági megközelítésben, a versenyképesség szempontjából elemezi ezeket a hálózatokat, és vizsgálja ezeknek az összetett, határokon átívelően működő, globálisan szétszórt szereplőket és azok kapcsolatrendszereit felölelő rendszereknek a teljesítményét és annak mozgatórugóit. A vizsgálódás három elemzési szinten folyik: a hálózat mint összetett struktúra szintjén; az adott struktúrába ágyazottan létrejövő üzleti kapcsolatok és azok összekapcsolódó portfóliói szintjén; valamint a hálózat központi vállalatának a hálózat menedzsmentjéhez kapcsolódó belső működése, képességei szintjén. A témakörhöz tartozó fejezetek azt is körüljárják, hogy az üzleti hálózatok mennyire hasonlítanak a megszokott és sokat vizsgált globális értékláncokhoz. A gazdasági hálózatok teljesítményét a szakirodalom hagyományosan a komparatív és a kompetitív előnyök alapján, jellemzően egymástól szétválasztva tárgyalja. E kötet fejezetei azonban kísérletet tesznek összekapcsolásukra, hiszen mind a komparatív, mind a kompetitív előnyök a versenyképesség döntő tényezői lehetnek.