Ami konkrétan a brexithez kapcsolódó eseményeket illeti, a brit EU-tagságról 2016. június 23-án kiemelkedően magas, 72 százalékos részvételi arány mellett tartott referendumon a szavazók 52 százaléka az EU-ból való kilépésről döntött. Ezzel felerősödött az Egyesült Királyság EU-hoz fűződő kapcsolatainak az átpolitizálódása. Ennek előzménye David Cameron akkori konzervatív párti miniszterelnök 2013. január 23-án, a Bloomberg hírügynökség londoni székházában tartott beszéde volt, amelyben a brit EU-tagságról való népszavazás kiírását helyezte kilátásba, ha pártja megnyeri a 2015. évi parlamenti választásokat. A győzelem után Cameron – szükségtelenül – beváltotta ígéretét. Kiírta a népszavazást, de a kormány nem vette komolyan az erre való felkészülést, tétlenül szemlélte az EU-ellenes erők térnyerését (UKIP), és mire észbe kapott, már csak szorossá tudta tenni a kedvezőtlen eredményt. Cameron személyes politikai bukása elkerülhetetlenné vált, az őt követő miniszterelnökök nehezen tudtak úrrá lenni az EU-val zajló tárgyalási folyamat politikailag érzékeny témái kapcsán a konzervatív párt brit társadalomhoz hasonló megosztottságán. A referendum eredménye készületlenül érte az ellenzéki Munkáspártot is, amely nem tudott vonzó programot és személyi alternatívát kínálni, és nem tudta kihasználni a konzervatívok gyakori „béna kacsa” állapotát.

A kilépési kérelmet az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 50. cikke alapján a brit kormány 2017. március 29-én nyújtotta be az Európai Unió Tanácsának. A 177 oldalas kilépési megállapodást (Withdrawal Agreement – WA) 2020. január 30-án ratifikálták, az február 1-jén lépett hatályba, és 11 hónapos átmeneti időszakot irányzott elő. Ez idő alatt az Egyesült Királyság az EU vámuniójának és egységes piacának része maradt, de megszűnt a szavazati joga az uniós intézményekben. Az Egyesült Királyság 47 éves európai uniós tagsága jogilag 2020. december 31-én fejeződött be. A brexit jóval tovább tartott, mint az ENSZ-tagállamok kiválásáról intézkedő 50. cikkében előirányzott két év.

Ezzel azonban a folyamat nem zárult le. Egyrészt sok kérdés megoldatlan maradt (az Észak-Írország helyzetét szabályozó jegyzőkönyv például folyamatos vita tárgya, ezt egészítette ki 2023 februárjában a Windsor Framework Agreement), másrészt a brexit következményei még évekig hatnak. A témát napirenden tartja, hogy az egyezményt ötévente felülvizsgálják, az újabb feltételekhez igazítják és meghosszabbítják (legközelebb 2025-ben), amiből az is következik, hogy a két fél közötti tárgyalások folytatódnak, sőt állandósulnak, ad absurdum a brexit mint folyamat egészen addig tart, ameddig az Egyesült Királyság nem lép vissza újból az Európai Unióba, ha erre egyáltalán a két érintett fél politikai akarata meglesz.

Az Egyesült Királyság és az EU közötti 1246 oldalas kereskedelmi és együttműködési megállapodás (Trade and Cooperation Agreement – TCA), amely a brexit utáni időszakban szabályozza a két entitás közötti gazdasági kapcsolatokat, ideiglenesen 2021. január 1-jén, véglegesen 2021. május 1-jén hatályosult. Ennek értelmében többek között vámhatárokat állítottak fel a két szerződő fél között. Közben a brit kormány a brexit utáni időszak gazdaság-, azon belül külgazdasági politikájának kialakításán dolgozott.1

Az EU-tagságról szóló referendum óta – nem utolsósorban a brexittel és a Konzervatív Párt belső vitáival is összefüggésben – több kormányváltás történt az Egyesült Királyságban. David Cameron miniszterelnököt 2016. július 13-án Theresa May, őt 2019. július 24-én Boris Johnson váltotta. 2022. szeptember 6. és október 25. között Liz Truss volt a miniszterelnök, lemondása óta Rishi Sunak tölti be ezt a pozíciót. A legnagyobb hatást a folyamatra Theresa May és Boris Johnson gyakorolta. A tárgyalásokat David Frost folytatta le. Az öt említett miniszterelnöknek hat pénzügyminisztere volt. A sok miniszterelnök-váltás nagyfokú belpolitikai instabilitásra utal, ugyanakkor a kormányzó konzervatívok időnkénti önsorsrontó kezdeményezéseit (előrehozott választás) az ellenzék képtelen volt a maga javára fordítani. A kormányfők, illetve tágabb értelemben a politikusok felelőssége a brexit lebonyolításáért, illetve a következmények kezeléséért egyértelmű, annak mértéke egyénenként eltérő, viszont a kilépésért nem vagy kevésbé indokolt a manipulált és megtévesztett szavazókat kárhoztatni. A brexit a brit politikai elit kudarca. Az említett szakaszokhoz és/vagy miniszterelnökökhöz más-más elképzelések és politikák kapcsolódtak a brexitről, nem függetlenül pártpolitikai és egyéb megfontolásoktól. A brexit hatásainak értékelését az is befolyásolja, hogy az elemző melyik szakasz kezdetét választja kiindulópontnak. A hazai és a nemzetközi folyóiratokban eddig megjelent cikkek jelentős része a brexit fenti szakaszainak valamelyikéhez, illetve az egyes brit miniszterelnökök tevékenységéhez kapcsolódott, és egy-egy részterületet vizsgált.

Az EU-ból való brit kiválás történetét, folyamatát, hátterét, belső és külső okait, mozgatórugóit, gazdasági, társadalmi és politikai következményeit, nemzetközi összefüggéseit nagyszámú tudományos igényű tanulmány és könyv mutatta be és elemezte. Ezt érzékelteti, hogy a https://scholar.google.com/ keresőfelület a „brexit” szóra nagyjából 564 ezer találatot adott ki,2 ezen belül a 2020 óta eltelt időszakra való szűkítés mintegy 96 400, 2023 óta pedig körülbelül 19 700 találatot jelenített meg a legkülönfélébb kontextusokban.

A korábbi átfogó munkák közül a teljesség igénye nélkül megemlíthető Whyman és Petrescu (2020), amely többek között a brexit fiskális hatásait, a külkereskedelmet, a külföldi működőtőke-befektetéseket, a migrációt és a gazdaságpolitikát vizsgálta. A Portes (2022) szerkesztésében megjelent kötet kilenc tanulmányt tartalmaz, amelyek a brexit történetét, az Egyesült Királyság globális gazdaságban elfoglalt helyét, a brexitnek az Egyesült Királyság és az EU közötti kereskedelemre gyakorolt hatását, a brexit utáni importot, ellátási láncot és a fogyasztói árakra gyakorolt hatásokat, a kereskedelmi megállapodások árhatásait, a szolgáltatáskereskedelmet, a pénzügyi szoltáltatásokat, a bevándorlást és a munkaerőpiacot tárgyalja. Ugyancsak az átfogó megközelítés emelhető ki a Halmai (2020) szerkesztette kötet kapcsán, amelynek szerkesztése 2018 márciusában zárult le, ezért a korábbi időszak realitásait tükrözi.

Ennek a tanulmánynak a célja a brexit Egyesült Királyságra és EU-ra gyakorolt, elsősorban gazdasági hatásainak és következményeinek az áttekintése és elemzése. Ebből adódóan műfaja hatáselemzés, azaz egy nem külső gazdasági, hanem belső politikai sokknak tekinthető politikai döntés múltbeli és valószínűsíthető jövőbeli gazdasági hatásainak és következményeinek a vizsgálata. (A politikai, azon belül a pártpolitikai, a szociológiai, a kulturális, a kül- és biztonságpolitikai stb. következmények tárgyalása nem feladata.) E hatások elemzéséből viszont nemcsak gazdasági, hanem politikai következtetések is levonhatók, elsősorban az Európai Unió intézményrendszeréről és működéséről.

A téma jelentőségét és aktualitását az adja, hogy – miként erről korábban más kontextusban már volt szó – a folyamat még messze nem tekinthető befejezettnek. Emellett a belső és a külső körülmények változásai a korábbi felfogásokhoz képest új perspektívába helyezhetik a brexitet. Az utólagos hatáselemzésből is levonhatók újabb tanulságok és elméleti jellegű következtetések. A brexit hivatalos időpontja óta bekövetkezett fejlemények fényében tesztelhetők és pontosíthatók a korábbi feltételezések, prognózisok, következtetések és elméleti általánosítások. Mindezek alapján van lehetőség a témára vonatkozó ismeretek szintetizálására.

A tanulmány előzményei közé tartoznak többek között a szerző e témára vonatkozó korábbi munkái, ez az írás azok folytatásainak tekinthető. Losoncz (2017) részletesen elemezte a brexit előzményeit és a kötet megírásakor valószínűsíthető következményeit, beleértve az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti lehetséges szerződéseket. Később Losoncz (2019) a brexit néhány tanulságát a parlamenti választás és népszavazás, a parlamentáris és a pártrendszer válsága, a kereskedelempolitikai autonómia, az Egyesült Királyság területi egységének megőrzése és az északír határ átjárhatósága által képzett trilemma, az uniós intézmények és a tagállamok brit EU-tagságban való érdekeltsége és a brexit integrációs folyamatokra gyakorolt hatásai köré csoportosítva tárgyalta. Losoncz (2020a) a brexit világgazdasági aspektusait elemezte, míg Losoncz (2020b) vezérfonala az útfüggőség volt.

E tanulmány a brexit mint politikai sokk Egyesült Királyságra és Európai Unióra gyakorolt hatásait, hatásmechanizmusait és következményeit elemzi, beleértve az egyes entitások közötti kölcsönhatásokat. Nem egyes részterületeket tekint át mélyfúrás-jelleggel, hanem a brexit szempontjából releváns lényeges területeket és jelenségeket elemzi átfogóan, holisztikusabb megközelítésben, az összefüggésekre koncentrálva, szintetizáló jelleggel, jövőorientáltan, ami ennek a tanulmánynak talán az egyik tudományosan újszerű eleme. A kilépési megállapodást és az EU és az Egyesült Királyság közötti kereskedelmi és együttműködési szerződést a tanulmány részletesen nem vizsgálja, hanem csak a gazdasági hatások megértéséhez szükséges mértékben támaszkodik rá. Lényeges elemzési szempont a brexit európai integrációs folyamatokra gyakorolt hatása. Az írás a brexit következményeit a mindenkori világgazdasági környezettel összhangban tárgyalja. A választott kutatási módszer jellegéből adódóan a tanulmány nem szakirodalmi áttekintéssel kezdődik, hanem az egyes témák és területek elemzéséhez használja fel a releváns forrásokat.

A globális feltételrendszer átalakulását a 2007 és 2009 közötti nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság utóhatásai és következményei mellett a 2019 végén Kínából indult koronavírus-járvány és Oroszország 2022. február 24-én Ukrajna ellen indított háborúja, valamint a globalizáció jellegének és hajtóerőinek módosulása fémjelzi.3 A világgazdasági fejlemények hol erősítették, hol gyengítették a brexit utóhatásait. A brexit kezdeményezésére és végrehajtására a jelenlegitől gyökeresen eltérő külső feltételek között került sor. Az EU-ból való kilépés követkeményei és a világgazdasági hatások jórészt a brexit jogi lezárása után egymással összefonódva jelentkeznek. A tanulmány a hatások azonosításakor szétválasztja a brexitre és a világgazdasági feltételekre visszavezethetőket, amennyiben ez lehetséges.

A tanulmányban alkalmazott kutatási módszer döntően irodalomkutatás, amely a témáról megjelent tudományos cikkek összegyűjtésére, rendszerezésére, elemzésére és értelmezésére támaszkodik és von le mindebből következtetéseket. Ezt a forrásanyagot gazdagítják különféle kormányzati intézmények, nemzetközi szervezetek, tanácsadó cégek stb. nem akadémiai jellegű elemzései és hatástanulmányai. Bizonyos információk színvonalas külföldi és hazai heti- és napilapokból származnak. Ahol releváns, ott az irodalomkutatást statisztikai adatok elemzése egészíti ki. A végső eredmény a kvalitatív és kvantitatív értékelés ötvözete. A vegyes módszert az is indokolja, hogy a tényszámok mellett a brexitnek sok nem számszerűsíthető következménye is van (északír helyzet, skót szeparatista törekvések, az Egyesült Királyság területi egysége stb.).

A tanulmány felépítése a következő. Az első rész bemutatja a brexit nyomán létrejött kereskedelempolitikai feltételrendszert, amely mind az Egyesült Királyság, mind az EU gazdasági szereplőinek mozgásterét gyökeresen módosítja. A második rész a brexit és az Egyesült Királyság gazdasága közötti kölcsönhatásokat vizsgálja. A harmadik rész tárgya a brexit hatása az Európai Unió gazdaságára és működésére. A negyedik rész az összefoglalást és a következtetéseket tartalmazza. A tanulmányt a hivatkozások jegyzéke zárja.