Ami a makrogazdasági hatásokat illeti, a Cambridge Econometrics (2024) modellszámításai szerint 2023 és 2035 között a bruttó hozzáadott érték2 (Gross Value Added – GVA) a brexit miatt éves átlagban 0,4 százalékponttal lassabban nő, mint az Egyesült Királyság EU-tagságának feltételezésével készült forgatókönyv alapján emelkedne. Ennek nyomán a bruttó hozzáadott érték 2035-ben 10,1 százalékkal lesz alacsonyabb az EU-tagság fennmaradásához képest. A termelékenységi különbséget 3 százalékra becsülik. Springford (2022) szerint az Egyesült Királyság összgazdasági teljesítménye 5 százalékkal marad el más hasonló országokétól, ami évi 100 milliárd font veszteséget reprezentál.

Mindez összhangban van a korábbi prognózisokkal, amelyek szerint az EU egységes piacáról való kiválás után a fentebb elemzett brit külkereskedelem, valamint a GDP és a termelékenységi szint kedvezőtlenebbül alakul, mint az Egyesült Királyság EU-tagságának fennmaradása esetén.

A brexit által kiváltott bizonytalanság a legnagyobb mértékben a beruházásokat vetette vissza és a font sterling főbb devizákkal szembeni gyengülését idézte elő. Az OBR számításai szerint 2016 óta a beruházások (beleértve a külföldi működőtőke-befeketéseket) szintje 10 százalékkal alacsonyabb, mint brit EU-tagság esetén lenne. Ennek a termelékenységre, illetve a kibocsátásra gyakorolt hatása jelentős, a GDP 1 százalékánál valamivel nagyobb. A Cambridge Econometrics (2024) szerint a beruházások 2035-ben 32,4 százalékkal lesznek kisebbek az EU-tagságot feltételező növekedési pályához képest.

2016 júniusa óta a font árfolyama nem tervezetten, hanem a piaci folyamatok hatására 18 százalékkal értékelődött le a dollárral (a világ energiadevizája) és 13 százalékkal az euróval (az Egyesült Királyság zöldség- és gyümölcsforrásának 58 százaléka, élelmiszerimportjának 23 százaléka, összes importjának 42 százaléka származik az EU-ból) szemben. A leértékelődés számottevő inflációs nyomás forrása volt.

Jelentősek a brexit brit költségvetésre gyakorolt hatásai. Mivel 1 százalékos GDP-növekedés 10 milliárd font költségvetési bevételt eredményez, ezért a brexit hosszabb távon 40 milliárd font adóbevétel-veszteséget okozhat az EU-tagságot feltételező makrogazdasági pályához képest. Ennek fényében a brexitkampányban elhangzott, az egészségügyi ellátórendszerben elérhető heti 350 millió font megtakarítás szimpla hazugság volt. A 2020 óta regisztrált kiadásnövekedés a koronavírus-járványra vezethető vissza, nem pedig a brexit által lehetővé tett megtakarításra.3 További regionális költségvetési hatás, hogy Wales 2020 és 2025 között 1,4 milliárd fontot kapott volna az uniós költségvetésből. Ezzel szemben a brit nemzeti támogatás 840–560 millió font, és további 243 millió font kieséssel kell számolni az uniós agrártámogatások elmaradása miatt.

A negatív következményeket megtapasztalva átalakult a brit közvélemény brexittel kapcsolatos álláspontja. A brexit mint identitásképző tényező – főként a kiválás hívei körében – elhalványult (a fontos kérdések listáján az EU-tagság a korábbi elsőről a 11. helyre csúszott vissza), ettől nem függetlenül a távozás és a bennmaradás hívei közötti megosztottság enyhült. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ország szociális kettészakítottsága megszűnt vagy mérséklődött volna. Mindkét álláspont pártolói szerint a brexit hiba volt (bregret). Egy mostani referendumon a jogosultak 58:42, más felmérések szerint 60:40 arányban voksolnának az EU-ban való bennmaradásra (Tryl, 2023).

Ennek legfőbb oka demográfiai jellegű: 2016-ban az idősebb generáció szavazott a brexitre, a fiatalok az EU-tagság fenntartása mellett álltak ki, a brexit támogatottsága az idő múlásával alábbhagyott. A korábbi távozáspártiak véleményének megfordulását tükrözi ugyanakkor, hogy az egykori brexitpártiak 20 százaléka most már a kilépés ellen van (The Economist, 2023b). A UK in a Changing World & Public First (2023) felmérése szerint a közvélemény többsége hátrányosnak tartja a brexitet, becsapottnak érzi magát és pesszimista a hosszabb távú hatásaival kapcsolatban.

A brexittel kapcsolatos gazdasági realitások felismerése, ezzel összefüggésben az identitáspolitika gyengülése és több más ok miatt háttérbe szorultak az ír és a skót függetlenedési törekvések, így az Egyesült Királyság területi egysége felbomlásának kockázata ugyan nem tűnt el, de – legalábbis rövid távon – viszonylag csekély.

Az utóbbi hat közvéleménykutatás átlagában a megkérdezettek 59 százaléka szeretné, ha az Egyesült Királyság újból csatlakozna az EU-hoz.4 Az EU-tagság kérdésének újranyitása romboló bizonytalanságokat idézne elő (főleg az üzleti szféra számára), felélesztené az utóbbi időben lecsillapodott vitákat, megosztottságot és törésvonalakat, arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi Európai Unió lényegesen különbözik attól, amelyikből az Egyesült Királyság kilépett (Wolf, 2023). Egy ilyen megosztó javaslat támogatása egyik brit politikai erőnek sem érdeke. A lépés által kiváltott bizonytalanságot nem kell magyarázni: újabb népszavazásra lenne szükség a belépésről és annak feltételeiről, az összes, nehezen kiszámítható eredménnyel és 3.5. következménnyel. Ráadásul a kérdésben nem a brit szavazók és politikusok döntenének, hanem az uniós intézmények. Ők viszont a korábbinál és a jelenleginél együttműködőbb Egyesült Királyságot kívánnak felvenni. Biztosra vehető, hogy az újracsatlakozási tárgyalásokon nem lehet szó a korábbi kimaradási záradékokról (így az országnak kell lépnie a Gazdasági és Monetáris Unióba) és költségvetési visszatérítésről. Az uniós intézmények ragaszkodhatnak a kérdésről népszavazás tartásához, és meggyőző támogató többség esetén kezdenék el a tárgyalásokat (Wolf, 2023). Egyébként maga az EU is átalakult: közös hitelfelvételre került sor a koronavírus-járvány következményeinek finanszírozására (Wolf, 2023).

Rishi Sunak jelenlegi és a 2025-ben esedékes parlamenti választás után hivatalba lépő kormányfő enyhíthet a Boris Johnson akkori miniszterelnök által 2020. decemberben tető alá hozott kemény brexiten. A közvéleménykutatótások szerint is többségben vannak azok (a kilépés támogatói között is), akik szerint javítani kellene az Európai Unióhoz fűződő viszonyt. Geopolitikai szempontból a brexit kissé populárisan fogalmazva azt jelenti, hogy az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból, de nem lépett, léphet ki Európából. A következő rész a brexitet az Európai Unió szempontjából elemzi.