A brexit rendkívül összetett jelenség, amelyet a gazdasági modellek leegyszerűsített feltételezéseikkel csak korlátozottan tudnak vizsgálni. A különféle prognózisok áttekintésére támaszkodva Portes (2023) szerint a brexit brit GDP szintjére gyakorolt negatív hatásának legjobb becslése 2-3 százalék körüli, alacsonyabb, mint az OBR 4 százalékos eredménye. Ennél nagyobb, 2022-ig 5,5 százalékos visszaesést számszerűsítettek a Centre for European Reform számításai (Springford, 2022). A legfrissebb prognózisok megerősítik a korábbiak számait. A gravitációs modellen alapuló hatástanulmányok azonban az OBR anyagainál optimistábbak, kisebb mértékű negatív hatásokat mutattak ki (Minford, 2022). Az eltérő időtáv miatt ezek az előrejelzések nagy óvatossággal hasonlíthatók, illetve hasonlítandók össze. Mindezek alapján annyi azonban megalapozottan állítható, hogy hosszabb távon az Egyesült Királyság GDP-jének növekedési üteme nemcsak az EU-tagság fennmaradását feltételező növekedési pályánál, hanem nagy valószínűséggel az európai uniós és az OECD-átlagnál is tartósan alacsonyabb lesz.

A brexit hatása a külkereskedelemre többé-kevésbé összhangban van a korábbi prognózisokkal, a bevándorlásra kevésbé negatív (az EU-n belüli munkaerő-bevándorlás visszaesését ellensúlyozta az unión kívüli), míg a beruházásokra nagyon nagymértékű negatív hatást fejtett, illetve fejt ki. A munkaerőmozgáson és kisebb mértékben a külföldi működőtőke-forgalmon kívül alig van olyan terület, ahol a pozitív hatások ellensúlyozták volna a negatívakat, ez is magyarázza a potenciális gazdasági növekedési ütem visszaesését. A tényleges következmények nem igazolták a brexitpártiak érveit és várakozásait. A különféle kényszerek hatására a gazdaság alkalmazkodott a realitásokhoz, felülírva a – sokszor voluntarista – politikai döntések következményeit.

Bár a brexit kitüntetetten brit jelenség, negatív hatásai és hatásmechanizmusai fordítottan, azaz a veszteségek számszerűsítése formájában igazolták sajátos esettanulmány formájában a gazdasági integráció hozzájárulását a gazdasági fejlődéshez. A brexit ára vagy költsége hosszú távon a GDP, a beruházások, illetve a termelékenység a brit EU-tagságot feltételező makrogazdasági pályához képest folyamatosan alacsonyabb szintje, nemzetközi összehasonlításban szerényebb dinamikája, a kisebb költségvetési bevételekből finanszírozható szerényebb egészségügyi ellátás és oktatás, az alacsonyabb bérek és a magasabb infláció, beleértve a magasabb élelmiszerárakat. Nem hirtelen változásról, csúcsfeszültségről, hanem elhúzódó lemaradásról, nemzetközi pozícióvesztésről és életszínvonal-romlásról van szó. Ezen a régóta esedékes mélyreható szerkezeti reformok enyhíthetnének.

Amíg a koronavírus-járvány súlyos átmenti sokk volt és a belső piacon értékesítő ágazatokra és tevékenységi területekre terjedt ki, addig a brexit által kiváltott kínálati és keresleti sokk a kisebb súlyú és elhúzódó, és a nemzetközi kereskedelembe kerülő termékeket előállító ágazatokat érintette. A járvány hatásai elfedték a brexit rövid távú negatív következményeit. A származási szabályok minimális helyi hozzáadottérték-tartalmára vonatkozó rendelkezései különösen hátrányosak a brit gépjárműipar számára. A világpiaci nyers- és fűtőanyagárak Oroszország Ukrajna elleni háborúja nyomán bekövetkezett megugrása utólagos visszatekintésben szintén viszonylag rövid ideig ható sokknak bizonyult, hatása a brit külkereskedelmi és folyó fizetési mérleg hiányának megnövekedésében jutott kifejezésre. Nemzetközi összehasonlításban csekély mértékű kitettsége miatt az orosz energiaimportról való leválás kevésbé érintette, illetve érinti az Egyesült Királyságot, mint sok más uniós tagállamot. Ugyancsak viszonylag szerény hatása van a fejlett technológiák Oroszországba irányuló brit kivitele korlátozásának. Komplexitása és hosszú távon tovagyűrűző hatásai miatt a brexit hatásainak és következményeinek a gazdaságpolitikai kezelése sokkal nehezebb, mint az olyan rövid távú sokkoké, mint a koronavírus-járvány és az Ukrajna elleni orosz háború.

A nem vámjellegű korlátozások megjelenésével a brexit az Egyesült Királyság kereskedelempolitikai nyitottságát is mérsékelte, aminek hatásai beépültek a külkereskedelmi forgalomba.

A tanulmány a brexit Egyesült Királyságot ért hatásai közül tudományosan újszerű következtetésként a külkereskedelem és a gazdasági növekedés és fejlődés közötti szoros összefüggést domborította ki egy olyan viszonylag nagy nemzetgazdasági dimenziókkal rendelkező, ugyanakkor közepes világgazdasági szerkezeti nyitottságú ország esetében, mint az Egyesült Királyság. A kereskedelempolitikai feltételekben bekövetkezett kedvezőtlen változások a sokrétű, nehezen számszerűsíthető tovagyűrűző hatásokon, a jogi keretek, azokon belül a gazdasági szabályozás átalakulásán keresztül a makrogazdasági pálya gyökeres romlását eredményezte. Nagyobb fokú külgazdasági szerkezeti nyitottságuk miatt az EU kisebb tagállamainak a kilépése esetén a kereskedelempolitikai környezet ugyanolyan mértékű romlása a britnél sokkal súlyosabb következményekhez vezetne. A brit esetben a brexit utáni gazdasági növekedés, illetve fejlődés fenntarthatósága nem kérdőjeleződött meg. Az EU-ból való kilépés utáni növekedési modell fenntarthatósága a kisebb gazdasági dimenziókkal rendelkező EU-tagállamok esetében rövid időn belül kérdésessé válna. A nagyfokú összefonódások, összetett globális értékláncok következtében tovagyűrűző hatások miatt a tarifális és a nem vámjellegű akadályok sokszor nem vagy nehezen számszerűsíthető hátrányos következménye a gazdasági és külkereskedelmi prognózisok – eddig kellő mértékben figyelembe nem vett – negatív kockázati tényezője.

A másik tudományosan újszerű elem a politikai sokkok gazdasági következményeinek az elemzéséhez kapcsolódik. Az írás támpontokat adhat a más országokat ért politikai sokkok elemzéséhez. A brexit brit gazdaságra gyakorolt hatásai és hatásmechanizmusai alapján koncepcionálisan és módszertani szempontból egyaránt modellezhetők és előre jelezhetők bármely európai uniós tagállam kiválásának a következményei. (Ebben az írásban nem volt szó róla, de az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti kereskedelmi és együttműködési szerződés mellett más modellek is megtalálhatók a releváns szakirodalomban.) A brexit lényeges tanulsága, hogy a közvélemény álláspontjának, ezzel összefüggésben a politikai prioritások módosulásának, illetve erőteljesebb megváltozásának esetén nem lehetséges a kiinduló állapothoz való visszatérés. Ennek egyik legfőbb oka a nemzetközi gazdasági és politikai környezet utóbbi időben felgyorsult változása.1

A két entitás mérete közötti különbség miatt a brexit kisebb mértékben és szűkebb tartományban érintette az Európai Uniót, mint az Egyesült Királyságot. A brexit következményeként az Egyesült Királyság és az EU közötti kereskedelem egy része az Európai Unión belülre terelődött át, azaz a brit kiválás – az uniós tagországok alkalmazkodása nyomán – kereskedelemáttereléssel járt. Feltéve, de meg nem engedve, ennek alapján újabb tagállamok kilépése az EU-n belüli intraregionális kereskedelmet táplálhatja, természetesen az egyes érintett országok méretétől függően eltérő mértékben. A gazdasági következményeknél sokkal lényegesebbek azok a hatások, amelyeket a brexit az EU működésére gyakorolt.

A brexitre mint politikai sokkra a tagállamok egységes fellépéssel válaszoltak, ennek jegyében egy kezdeti belső sokkot külső sokká transzformáltak. Egy esettanulmány szerint az EU27 egysége a belpolitika, az EU vezetése, a tagállamok és a bizottság közötti viszony és a normák és identitás mint meghatározó tényezők tagállamonként eltérő ötvözetével alakítható ki. A brexittel kapcsolatos tapasztalatok más válsághelyzetekben is alkalmazhatók. Egy másik esettanulmány által vizsgált tíz kis tagállam részben költség-haszon számításokra támaszkodva, részben identitásalapon az EU ernyője alatt keresett védelmet a brexit negatív hatásaival szemben. Következésképpen az uniós védernyő-szerep kidomborodása nyomán a brexit megerősítette a kis tagállamok európai integráció melletti elkötelezettségét.

A brit kiválás után az uniós intézmények és a tagállamok olyan, a mélyebb integrációt előmozdító intézkedéseket fogadtak el és valósítottak meg (közös vakcinabeszerzés, a helyreállítási és ellenálló-képességi eszköz és a hozzá kapcsolódó pénzügyi alap, közös kötvénykibocsátás), amelyekre valószínűleg nem kerülhetett volna sor a brit EU-tagság fennmaradása esetén. Ennek ellenére a brexit nem szüntette meg a tagállamok közötti érdekellentéteket, hanem láthatóvá tette azokat, mivel most már nem lehet a brit vétó mögé bújni. A brit kiválással javulhatnak az uniós döntéshozatali mechanizmus egységes fellépést erősítő átalakításának a feltételei. A kérdés: hogyan lehet elérni az Európai Unión belül a korábbi brithez hasonló tényleges vagy kvázi vétók áthidalását.

A brexit a differenciált integráció megerősített együttműködésen túlmutató rugalmasabb értelmezésének és továbbfejlesztésének szükségességére is felhívta a figyelmet, különös tekintettel a tagállamok érdekeinek nagyobb mértékű szem előtt tartására. Ez a megközelítés az uniós külkapcsolati politikára, azaz a bővítésre vonatkozó csatlakozási, illetve általában a kereskedelmi tárgyalásokra is alkalmazható. Ezzel adott esetben ellentétes követelmény a brexit tapasztalatai alapján a kimaradási záradék (opt-out) és az átmeneti felmentés (derogáció) nyújtásának megszüntetése vagy erőteljes korlátozása. Összességében a brexit tapasztalatai segíthetik az EU-t rugalmasabbá, kreatívvá és proaktívvá válni a külkapcsolati politikájában. A kereskedelmi és együttműködési szerződés négy-öt évente történő felülvizsgálata példa lehet az EU bővítése esetén az új tagállamokkal való kapcsolatok szabályozására. Alkalmazható továbbá az uniós külkapcsolati politikában az ebben a tanulmányban nem elemzett rebalancing mechanizmus, amelynek célja az uniós normáktól való eltérések mérséklése.

Ami a két entitás közötti kapcsolatok jövőjét illeti, racionális cselekvést feltételezve brit részről azt nagy valószínűséggel a kármentés fogja jellemezni, azaz a brexit által teremtett politikai keretek között igyekszik erősíteni az EU-hoz fűződő kötelékeket. A kereskedelmi és együttműködési megállapodást a rendszeres felülvizsgálat során abból a szempontból értékelik, hogy fennáll-e az egyensúly a nem tisztességes verseny elleni védelem, illetve a kereskedelem és a befektetések ösztönzése között. A brexit gazdaság- és külgazdaság-politikai implikációi egyértelműek, nem indokolt azok külön kiemelése.

A jelen tanulmány lényeges korlátja az, hogy a kilépési szerződés és a kereskedelmi és együttműködési megállapodás hatályba lépése óta még viszonylag kevés idő telt el a hatások kiteljesedéséhez. Pontosabb következtetések levonásához, a két entitás közötti együttműködés tapasztalatainak elemzésére célszerű néhány év múlva visszatérni. Terjedelmi okokból nem volt lehetőség a tagállamokra gyakorolt hatások, tagállami érdekek és reakciók elemzésére sem.

Ami a jövőbeli kutatási irányokat illeti, a források gazdagsága lehetőséget ad a témára vonatkozó nagyszámú szakirodalmi forrás rendszerezésére és szintetizálására támaszkodva egy brexitre vonatkozó szisztematikus irodalomkutatásra. Elemzésre érdemes brexit utáni téma az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti kapcsolatok jövője a globalizáció jelenlegi szakaszában. Tanulságos lehet a brexit hatásait számszerűsítő prognózisok összevetése a tényadatokkal.