Az erősítésszabályozó mechanizmusok harmadik csoportja a neuronok bemeneteire hat. Amikor egy dendriten sok közeli bemenet aktiválódik, ezek felerősítik egymás hatását, így a hatásuk nagyobb lesz, mint az algebrai összegük.1 Még szelektívebb, egyetlen szinapszisra ható erősítésszabályozás érhető el a szinaptikus erő rövid távú plaszticitása jóvoltából. A preszinaptikus neuronból érkező akciós potenciál szinaptikus hatékonysága időben nem állandó, hanem nagy ingadozásokat mutat. Egyes szinapszisok növelik egy tüzelési sorozatban a később bejövő tüskékre adott válaszukat (ezek a „facilitációs szinapszisok”), míg mások csökkentik (ezek a „depressziós szinapszisok”).2 Az agykéreg piramisneuronjai közötti szinapszisoknál túlnyomórészt depressziós jellegű rövid távú plaszticitással találkozunk. Amikor a bemeneti neuron lassan tüzel, a kiváltott posztszinaptikus válaszok nagysága hasonló. Ha azonban a neuron gyorsan tüzel, a posztszinaptikus válasz nagysága idővel csökken. Minél gyorsabbak a bemeneti tüskék közötti intervallumok, annál erősebb a szinaptikus depresszió. Miután a tüzelések záporozása véget ért, az alapválasz helyreállítása körülbelül egy másodpercet vesz igénybe, az egyes szinapszis-típusokra jellemző időállandóval. Mivel a depressziós szinapszisok az egyre gyorsabb ütemben bejövő tüskék arányában egyre kevésbé hatékonyak, ezért a neuronális átvitel aluláteresztő szűrőjeként is felfoghatjuk őket. Ezzel szemben a facilitáló szinapszisok felüláteresztő szűrők. Ebből következően a posztszinaptikus neuron válasza nem a preszinaptikus neuron átlagos input-rátáját, hanem e ráta változását fogja tükrözni. A rövid távú szinaptikus plaszticitás ily módon a neuronokat „arány-mérő” műszerekké teszi. A rövid távú plaszticitás nemlinearitása az input-output viszonyt osztásos erősítésváltoztatásokkal befolyásolja.3 Így noha a mechanizmusok eltérőek, az erősítésszabályozás mind az egyes szinapszisokon, mind magukon a neuronokon érvényesül. Az erősítésszabályozás a dinamikus szinapszisváltoztatásokkal be tudja állítani a neuronális szekvenciában az aktiválódó neuronok változási rátáját – ez az, amit korábban (a 10. fejezetben) az időtorzítás fogalmával ragadtunk meg.