Buzsáki György

Agyunk belső nyelve

Az agykutatás belülről-kifelé útja

A korrelációk vallatóra fogása

A perturbáció, a rendszer célzott megzavarása, hatékony módszer a rendszer vizsgálatára, feltéve, hogy a perturbációt helyes tervezéssel hajtjuk végre, és az így kapott változásokat megfelelően értelmezzük.1 A neurológiában és az agytudományokban a perturbációs módszer az egyik legrégebbi vizsgálati módszer. Bizonyos agyi részek sérülés vagy betegség következtében fellépő károsodása vagy degenerációja számos mélyreható betekintést adott a különböző agyi struktúrák normál működésébe, amelyek arra engedtek következtetni, hogy az agy különböző részei különböző funkciókra specializálódtak. Az olyan összetett funkciók, mint az emlékezet, az érzelmek és a tervezés, a hippokampusz, az amigdala és a prefrontális kéreg idegi szubsztrátumaiban találtak otthonra, azzal a gyakran explicit konklúzióval, hogy ezekben a struktúrákban az idegsejtek aktivitása okságilag összefügg a megfelelő viselkedéssel. Állatkísérletek során az agyi struktúrákat vagy egyes részeiket szándékosan tudják roncsolni, „bekapcsolni” vagy „kikapcsolni”, mintegy „kauzális” manipulációval. Az ebből következő viselkedési vagy kognitív deficit értelmezhető úgy, hogy azt jelzi, az ép agyban a kísérletben megzavart struktúra felel a szóban forgó viselkedésért.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 949 9

Filozófia Orvostudomány

Az Agyunk belső nyelve kritikus szemmel veszi górcső alá napjaink agykutatását, rákérdezve annak elméleti kereteire. A jelen idegtudomány empirista filozófián alapszik, amely szerint az agy célja a világ érzékelése, reprezentálása és az igazság megismerése. Posztulál egy döntéshozó homunkuluszt észlelésünk és cselekedeteink között. Ezzel szemben az Agyunk belső nyelve azt állítja, hogy az agy alapvető funkciója a cselekvés és annak következményeinek tárolása a túlélés és a jólét szolgálatában. A cél nem az objektív valóság leképzése, hanem a cselekvés lehetséges következményeinek értekelése. Csakis a cselekedetek biztosíthatják es magyarázhatják az érzékletek relevanciáját. A „belülről kifelé” modellben nem az érzetek tanítják az agyat és építik fel neuronális köreit, hanem az előre konfigurált és önszerveződő dinamikával rendelkező agy korlátozza, hogy miként látjuk a világot es hogyan cselekszünk. Újonnan konstruált kapcsolatok helyett a tapasztalás közben velünk született neuronális minták sokaságából választ az agy. A „belülről kifelé” modell egy alternatív stratégiát kínál a kognitív képességek magyarázatára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/buzsaki-agyunk-belso-nyelve//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero