Kérchy Anna

A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája

Metamediális játék Lewis Carroll fantáziavilágában


Nonszensz és humor

A kerékvágásából kizökkent érvelés eredményezte sajátos humor sohasem kirekesztő jellegű. Az olvasók és az álomvilágok antropomorf lényei nem Alice rovására nevetnek, nem kinevetik a furcsa közegben csetlő-botló kislányt, hanem inkább együttesen örömködnek1 azon, hogy a társadalmi rend talapzatául is szolgáló, egyezményesen elfogadott nyelvi jelrendszerünket milyen furmányosan sikerült kiforgatni a sarkaiból. A hagyományosan ellenpontokként szituált „én” és „másik” kategóriákat egymás tükörképeivé fordító, trükkös komédia – ahol a fokalizátor Alice fő dilemmája, hogy hogyan lehet ő egyszerre önmaga, és mégis minden pillanatban valaki más – közelebb áll a bahtyini középkori karneváli vigadalom,2 az úrból szolgát, a vénből gyermeket, a fenékből fejet csináló, felszabadító, életigenlő, demokratikus közösségi kacajához, mint a valamely (többnyire kisebbségi, másikként, idegenként tételezett) embercsoport vélt fogyatékossságain élcelődő, modern freudi „tendenciózus vicc” működéséhez.3

A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 664 027 9

A monográfia célja a Lewis Carroll írói álnéven elhíresült Charles Lutwidge Dodgson (1832-1898) sokrétű munkásságának feltérképezése. Az életút és az életmű párhuzamos bemutatása során a kanonikus szerzőfigura alakváltozásait és a kritikai recepció elmozdulásait is nyomon követve tárul fel a Carroll-korpusz interdiszciplináris gondolatiságában összetett metamediális allúziórendszere. A hagyományosan irodalmi műfajként számontartott nonszensz a carrolli poétika és politika fő mozgatórugójaként a szépírásaival következetesen párbeszédbe állított fotóművészeti, illusztrációs, természettudományos, matematikai-logikai és bölcseleti filozófiai munkásságát is meghatározza; a szerzőt a transzmediális történetmondás előfutáraként láttatja. A nonszensz stilisztikai-retorikai sajátosságai, paradoxonokkal való játéka és stratégikus jelentés elbizonytalanítása ideológiakritikai téttel, demokratizáló küldetéssel bír. A nonszensz sajátosan carrolli – ikonotextuális, etológiai, teológiai, matematikai, fordításpoétikai, ludológiai – vetületeinek tükrében a badarsággal való viaskodás szolidaritásra hívó, közösségi létélményként sejlik fel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kerchy-a-viktorianus-nonszensz-poetikaja-es-politikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave