Kérchy Anna

A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája

Metamediális játék Lewis Carroll fantáziavilágában


A Carroll–Tenniel-képszöveg kaleidoszkopikus alakváltozatai

A Carroll-textus és a Tenniel-illusztrációk közötti viszonyrendszer változatos formáinak tipologizálásához egy teljes monográfia sem lenne elegendő. A következőkben csak a legizgalmasabb példákat veszem lajstromba a képszöveg sokszínű elrendeződéseinek, kaleidoszkopikus alakváltozatainak bemutatására. Hipotézisem szerint az illusztrációk nem csupán a szöveg esetleges, járulékos, paratextuális toldalékai, hanem a verbális narratíva szerves részeként funkcionálnak; szövegformáló, jelentésalakító erővel bírnak. Célom a képek narratológiai elemzése, az illusztrációk történetmondásban és nonszensz jelentés-összezilálásban betöltött szerepének feltárása, szó és kép ikonotextuális játékának feltérképezése. Jerome McGann nyomán azt kívánom bemutatni, hogy az irodalmi mű materiális megjelenésének formája – a szöveg vizuális jegyei, illusztrációi, tipográfiája, szerkesztési struktúrája, paratextusokhoz, kiadásverziókhoz, bibliográfiai kódokhoz fűződő viszonya épp olyan jelentőséggel bírnak a szöveg jelentésalkotói programjában, mint annak verbális nyelvi elemei.1

A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 664 027 9

A monográfia célja a Lewis Carroll írói álnéven elhíresült Charles Lutwidge Dodgson (1832-1898) sokrétű munkásságának feltérképezése. Az életút és az életmű párhuzamos bemutatása során a kanonikus szerzőfigura alakváltozásait és a kritikai recepció elmozdulásait is nyomon követve tárul fel a Carroll-korpusz interdiszciplináris gondolatiságában összetett metamediális allúziórendszere. A hagyományosan irodalmi műfajként számontartott nonszensz a carrolli poétika és politika fő mozgatórugójaként a szépírásaival következetesen párbeszédbe állított fotóművészeti, illusztrációs, természettudományos, matematikai-logikai és bölcseleti filozófiai munkásságát is meghatározza; a szerzőt a transzmediális történetmondás előfutáraként láttatja. A nonszensz stilisztikai-retorikai sajátosságai, paradoxonokkal való játéka és stratégikus jelentés elbizonytalanítása ideológiakritikai téttel, demokratizáló küldetéssel bír. A nonszensz sajátosan carrolli – ikonotextuális, etológiai, teológiai, matematikai, fordításpoétikai, ludológiai – vetületeinek tükrében a badarsággal való viaskodás szolidaritásra hívó, közösségi létélményként sejlik fel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kerchy-a-viktorianus-nonszensz-poetikaja-es-politikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave