Kérchy Anna

A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája

Metamediális játék Lewis Carroll fantáziavilágában


Képek olvasó gyermekekről

Carroll számos fényképe ábrázol olvasó gyermeket. Ezek a fotók az esztétikai élményen túl újfent tartalmasabb filozófiai üzenetet hordoznak a jelenlétben megbúvó hiányra, az ábrázolhatóság határaira vonatkozóan. A könyvébe merülő, a fantáziatevékenysége révén a fiktív kalandokat életre hívó gyermek valahol máshol jár, messze a hétköznapi valóság zajától és fizikai nyűgeitől. Ugyanakkor az olvasótevékenység korporeális reakciókat,1 affektív, empatikus válaszokat idéz elő: a komikum kacajt, a kalandregény a reszketeg izgalom sóhajtozását, a rémmese félelmet és jajkiáltást, a szentimentális melodráma meghatott örömkönnyektől való szipogást vált ki. Így a könyvolvasó gyermek csendélete a láthatóság mezsgyéjén túl voltaképp a test zajaitól hangos. Az alig leképezhetetlen akusztikusság vizualizációja annak fényében is izgalmas, hogy milyen fontos szerepet játszik a carrolli nonszensz mulatságos jelentéstorzulásainak létrejötte során a vokalizáció, a denotáció fölébe kerülő, asszociációs láncot generáló hangzósság, a hangos félreolvasás, a meg-megbicsakló szövegbetűzgetés gyermeki élménye.

A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 664 027 9

A monográfia célja a Lewis Carroll írói álnéven elhíresült Charles Lutwidge Dodgson (1832-1898) sokrétű munkásságának feltérképezése. Az életút és az életmű párhuzamos bemutatása során a kanonikus szerzőfigura alakváltozásait és a kritikai recepció elmozdulásait is nyomon követve tárul fel a Carroll-korpusz interdiszciplináris gondolatiságában összetett metamediális allúziórendszere. A hagyományosan irodalmi műfajként számontartott nonszensz a carrolli poétika és politika fő mozgatórugójaként a szépírásaival következetesen párbeszédbe állított fotóművészeti, illusztrációs, természettudományos, matematikai-logikai és bölcseleti filozófiai munkásságát is meghatározza; a szerzőt a transzmediális történetmondás előfutáraként láttatja. A nonszensz stilisztikai-retorikai sajátosságai, paradoxonokkal való játéka és stratégikus jelentés elbizonytalanítása ideológiakritikai téttel, demokratizáló küldetéssel bír. A nonszensz sajátosan carrolli – ikonotextuális, etológiai, teológiai, matematikai, fordításpoétikai, ludológiai – vetületeinek tükrében a badarsággal való viaskodás szolidaritásra hívó, közösségi létélményként sejlik fel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kerchy-a-viktorianus-nonszensz-poetikaja-es-politikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave