Kérchy Anna

A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája

Metamediális játék Lewis Carroll fantáziavilágában


Ember, állat, gyerek: a nonszensz mint empátiagyakorlat és az elhallgatottak hangjának kihangosítója

Könnyen felismerhetjük a viktoriánus kori állatok és gyerekek helyzetének közös kiszolgáltatottságukból, alávetettségükből fakadó hasonlóságát.1 A carrolli nonszensz politikai-etikai tétje, hogy „az elnyomottak ügyét minden téren szívén viselve” harcol az atyáskodó józan ész önigazoló logikája ellen, amely a hatalmaskodó felnőttek uralma alá hajtja a jogfosztott, szárnyaszegett kiskorúakat. De ugyanezen megfontolásból szólal fel az emberi rabigába hajtott nem humán élőlények szabadságjogai és az élőlények közti szolidaritás szükségessége mellett is.2 Az ipari forradalom első szakaszában, a karteziánus filozófia hatására gyökeret vert elgondolás szerint az állatok a lelketlen gépekhez, a kisgyermekek pedig felnőtt lelkiismeret híján a szelídítetlen vadállatokhoz hasonlatosak. Míg a romantikus költészet inspirációt nyert a gyermek mint civilizálatlanságában romlatlan, természetközeli ösztönlény miszticizált őserejéből, a 19. századi munkaerőpiac prózai valósága nem tett különbséget a nehéz és monoton munkára fogható, végletekig kizsákmányolható, eldobható eszközként kezelt, nincstelen gyermek és oktalan állat között. Az állati sorba taszított, bányákban, gyárakban, mezőgazdaságban éhbérért, embertelen körülmények között foglalkoztatott szegény gyermekek mostoha helyzetét törvényi rendelkezések sora ismerte fel (szegénytörvény, gyáripari törvény, 1833, 1878; bányatörvény, 1842), és igyekezett orvosolni, azonban a visszaélések teljes felszámolását hátráltatta, hogy lényegében az olcsó és a minden morális skrupulus nélkül könnyen helyettesíthető gyermek-, női és állati munka gátlástalan alkalmazása járult hozzá a kapitalista fejlődés gazdasági alapjainak megteremtéséhez.3 Jelentősebb változást végül az általános iskolakötelezettséget állampolgári jogon előíró, 1880-as oktatási törvény hozott, amelynek nyomán csak akkor voltak korlátozott óraszámban munkára foghatóak a gyerekek, ha mellette iskolába is jártak. (Alice föld alatti kalandjai klausztrofób epizódjainak hátborzongató intertextjeit képezik a 19. századi bányákban dolgozó fiatalkorúak sanyarú munkakörülményeiről szóló brit országgyűlési beszámolók dokumentumai,4 amelynek illusztrációin a gyerekmunkások vak vakondként fúrják előre magukat, küszködve a föld alatti járatokban, tárnákban.)

A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 664 027 9

A monográfia célja a Lewis Carroll írói álnéven elhíresült Charles Lutwidge Dodgson (1832-1898) sokrétű munkásságának feltérképezése. Az életút és az életmű párhuzamos bemutatása során a kanonikus szerzőfigura alakváltozásait és a kritikai recepció elmozdulásait is nyomon követve tárul fel a Carroll-korpusz interdiszciplináris gondolatiságában összetett metamediális allúziórendszere. A hagyományosan irodalmi műfajként számontartott nonszensz a carrolli poétika és politika fő mozgatórugójaként a szépírásaival következetesen párbeszédbe állított fotóművészeti, illusztrációs, természettudományos, matematikai-logikai és bölcseleti filozófiai munkásságát is meghatározza; a szerzőt a transzmediális történetmondás előfutáraként láttatja. A nonszensz stilisztikai-retorikai sajátosságai, paradoxonokkal való játéka és stratégikus jelentés elbizonytalanítása ideológiakritikai téttel, demokratizáló küldetéssel bír. A nonszensz sajátosan carrolli – ikonotextuális, etológiai, teológiai, matematikai, fordításpoétikai, ludológiai – vetületeinek tükrében a badarsággal való viaskodás szolidaritásra hívó, közösségi létélményként sejlik fel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kerchy-a-viktorianus-nonszensz-poetikaja-es-politikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave