A carrolli életművet a metanarratív és metafantázia aspektusain túl inter- és metamediális játékosság is jellemzi abból fakadóan, hogy a nonszensz hatásmechanizmusaival Carroll a szépirodalmin túl más diszciplína- és médiumbeli kreatív alkotói megnyilvánulásaiban is előszeretettel kísérletezett. Bár a carrolli nonszenszt elsősorban szójátékkal, nyelvi leleménnyel szokás társítani, a reprezentáció korlátainak önreflektív feszegetésére, a rácsodálkozás élményét előidéző, nézőpontváltásra hívó, ambivalens jelentés-túlburjánoztatásra a szerző nem csak a verbalitás eszköztárával kerített sort. Tanulmányomban amellett érvelek, hogy a nonszensz poétika és politika átszövi Carroll szépirodalmi alkotásaival egybefonódó fotóművészeti, illusztrációs, természettudományos, (nyelv)filozófiai, ludológiai munkásságát is – s ezen területek tanulmányozása más fényt vet a vizsgálódásom középpontjában álló irodalmi korpusz nonszensz konfigurációira is. Elmondhatjuk, hogy a carrolli œuvre vezérmotívuma a kimondhatatlanság és a leképezhetetlenség, – illetve a megszámolhatatlanság, a felfoghatatlanság, az elképzelhetetlenség – összefüggéseire való folytonos rákérdezés, amely sajátos ikonotextuális játékot léptet életbe, és – maguk a közlésmódok (a verbális, vizuális, performatív, matematikai stb. narratívák) különbségeinek, átfedéseinek, korlátainak és lehetőségeinek fókuszba helyezésével – metamediális jelleget kölcsönöz a szerző kollektív kulturális-imaginárius formáló jelentőséggel bíró képszövegvilágainak és fantáziaértelmezéseinek.