Svindt Veronika, Bóna Judit (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI. • Tanulmányok az anyanyelv-elsajátítás köréből
›
A narratív készség elsajátítása gyermekkorban • Alapfogalmak, tipikus és atipikus fejlődés
›
3. A narratív készség elsajátítása
›
3.2. Óvodás- és kisiskoláskor

3.2. Óvodás- és kisiskoláskor

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Elsőként Applebee (1978) írta le a narratív készségek fejlődési szakaszait, a történetek szerkesztési módja szerint határozott meg hat különböző szintet 2-től 6 éves korig. Stein és Glenn (1979) öt fejlődési szakaszt különböztet meg aszerint, hogy hány történetegység (3. táblázat) szerepel az adott történetben. A következőkben a Stein és Glenn által meghatározott kritériumokat és az Applebee által leírt narratív szinteket együttesen ismertetem.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

3. táblázat: A narratív készség fejlődési szakaszai (Applebee 1978; Stein–Glenn 1979)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Applebee (1978) modellje mellett több újabb, a narratív szerkezetet és annak a nyelv elsajátítása során megfigyelhető fejlődési szakaszait, a menetét és jellemzőit leíró elmélet és megfigyelés született. Az életkor előrehaladtával, a magabiztosabb nyelvhasználat és kognitív fejlődés következtében a gyermekek által létrehozott narratívák a mikroszinten és a makroszinten is folyamatos változást mutatnak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A mikroszerkezet esetében a kutatók általában a produktivitást és grammatikai komplexitást vizsgálják. A produktivitás tekintetében az 5–6 és a 7 évesek között találtak különbséget, de a 4 évesek és az 5 évesek narratíváit összehasonlítva nem volt szignifikáns különbség (Westerveld–Gillon 2010). Justice és munkatársai (2010) a Narrative Assessment Protocol fejlesztése során 250 5–12 éves gyermek narratíváiban elemezték a mikroszerkezet mutatóit. A vizsgálatban részt vevő gyermekek narratíváinak pontszámai az életkor előrehaladtával magasabbak voltak a produktivitás összes mutatójában (szavak száma, különböző szavak száma, megnyilatkozások száma, megnyilatkozások átlagos hossza, tagmondatok száma, tagmondatok átlagos hossza, kötőszavak száma).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A makroszerkezet változásai az óvodáskorban, valamint az óvodás- és iskoláskor közti átmenet idején a legjelentősebbek. Ebben az időszakban az elbeszélésekben szereplő történetegységek száma, az információmennyiség és a kohéziós eszközök használata is növekedést mutat. Schneider és munkatársai (2006) közel 400 kanadai gyermekkel végzett kutatásukban arra az eredményre jutottak, hogy a 4–8 éves gyermekek életkorának előrehaladtával szignifikánsan növekedett a narratíváik makroszerkezetét értékelő pontok száma.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gyermekek történetmesélési kompetenciájának fejlődése ezen a ponton nem ér véget. Az általános és középiskola során tovább fejlődik, a narratív struktúra egyre komplexebbé és jobban szervezetté válik az életkor előrehaladtával (Stein–Policastro 1984). Olasz anyanyelvű, 4–10 éves gyermekek narratíváit vizsgáló kutatásában Orsolini és munkatársai (1996) a narratív fejlődés 4 szintjét figyelték meg. Ezeket a szinteket a 4. táblázatban ismertetem.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

4. táblázat: A narratív fejlődés négy szintje (Orsolini et al. 1996)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Berman és Slobin (1994) azt elemezte, hogyan változik a gyermekek által elmesélt történetek szerkezete az életkor előrehaladtával. A vizsgálat alapját az a megfigyelés képezte, hogy a történet szerkezeti struktúrája három egységből áll: a problémából, a probléma megoldására tett kísérletből és ennek az eredményéből. A vizsgálatban azt találták, hogy a 3 éves gyermekek történeteinek kevesebb mint 20%-a tartalmazta mindhárom egységet. Az 5 éves gyermekek többsége meg tudta nevezni a problémás helyzetet, azonban csak 50%-uk narratívái tartalmazták a probléma megoldására tett kísérleteket, és még kevesebben mondták el a történet végkifejletét. A 9 éves gyermekek a történetmesélés során már gyakran elmesélték az alaphelyzetet és a megoldásra tett próbálkozásokat, a történet végkimenetelét azonban gyakran nem fogalmazták meg.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A történetek kohézióját elemző mutatókban is változások figyelhetők meg az életkor előrehaladtával. A kohézió megteremtésének vizsgálatakor a leggyakrabban a névmások és a kötőszavak használata kerül az elemzés középpontjába. A gyermekek viszonylag korai életkorban képesek kohéziót teremteni, de a kor előrehaladtával egyre változatosabb eszközöket használnak a történeteikben, és egyre gyakrabban használják helyesen ezeket a kohéziós eszközöket (Shapiro–Hudson 1997). Az életkor előrehaladtával az anaforikus stratégiákban is fejlődés mutatkozik. A 3–5 éves gyermekek narratíváiban a mondatok közötti kapcsolatok, utalások még nem egyértelműek, mondataik legtöbbször nem kapcsolódnak a nagyobb szövegegységhez. Az 5–8 éves korosztálynál már megfigyelhető, hogy a gyermekek névmásokat használnak a szereplők azonosítására. A 8–12 éves gyermekeknél pedig már egy fejlettebb stratégiát láthatunk: ezekben a történetekben a névmásokat már nemcsak azonosításra, hanem a hivatkozás fenntartására és a referenciaváltásoknál is használják (Karmiloff-Smith 1981).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az angol nyelvű vizsgálatok alapján elmondható, hogy az életkor mentén eltérések figyelhetők meg abban is, hogy a gyermekek milyen nyelvi formával, milyen névelő használatával vezetik be az új referenst a történetben (Peterson–McCabe 1991; Schneider–Hayward 2010).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hazai és nemzetközi kutatások eredményei egyaránt azt mutatják, hogy a tipikus nyelvfejlődésű gyermekek a nyelvelsajátítás korai szakaszában megtanulják a határozott és határozatlan névelő használatát. Pszicholingvisztikai álszavas kísérletek eredményei alapján elmondható, hogy a szavak pontos jelentésének kiválasztásakor már a 2–3 évesek is támaszkodnak a névelőhasználatra (Viszket 2015). A gyermekek számára mesélt történetekben is fontos, megértést segítő szerepe van annak, hogy az új szereplő, tárgy, helyszín első említésekor a szövegben határozott vagy határozatlan névelő szerepel. Ha egy főnév határozott névelővel áll egy történetben, akkor valamiféle ismertséget, illetve a származására vonatkozó információt várnak a gyerekek, ha pedig a szövegben új referens kerül bevezetésre, a határozatlan névelőre is építenek, mint kontextusra, a jelentésteremtés során (Viszket 2015). Miután egy történetben a szerepelők, helyszínek, tárgyak első alkalommal megnevezésre kerülnek, szükségessé válik a további megnevezéseik során az, hogy valamilyen módon utaljunk rájuk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyar nyelvű gyermekek hároméves kor utáni névelőhasználatáról nem állnak rendelkezésünkre vizsgálatok, adatok (Viszket 2015). Egy angol nyelvű, 377 gyermek (4–9 évesek) részvételével készült vizsgálat eredményei azonban egyértelműen azt mutatják, hogy az életkor előrehaladtával a gyermekek egyre tudatosabban és meghatározott szabályok szerint választják meg az általuk használt nyelvi formát. A vizsgálatokban szignifikáns különbséget találtak a 4, 6 és 8 éves korosztálynál abban, hogy hogyan vezetik be a referenseket. A gyermekek az eredmények szerint az életkor előrehaladtával egyre gyakrabban használtak határozatlan névelőt az új szereplő, tárgy megnevezésekor. Több, más nyelvet (francia, német, mandarin) vizsgáló kísérlet is hasonló eredményre jutott (Schneider–Hayward 2010).
 
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave