Egy másik hazai vizsgálat eredményei szerint 6 és 9 éves kor között az életkor előrehaladtával színesedik és egyre komplexebbé válik a képről való történetalkotás. Az eredmények jelentős egyéni eltérést mutatnak a beszédprodukció e területén is (Zsák 2017).

Óvodáskorban a 3 éves gyermek a kezdeti néhányszavas mondatoktól eljut a narratívák megalkotásáig. A történetmesélés komplex készség, mely megköveteli a gyermektől annak a tudását is, hogy hogyan hozza létre a mondatok közötti viszonyokat, logikai kapcsolatokat. Egy képsor elmesélésekor a mondatokat kötőszavakkal, nyelvi elemekkel kapcsoljuk össze. A 4–5 évesek még nem tartják be azokat a szabályokat, amelyek a koherens történet létrehozásához szükségesek, de bizonyos kohéziós eszközök már megjelenhetnek a történeteikben (pl. a megfelelő ragozás használata). A 6–7 éves korosztály már összetett, jól szerkesztett mondatokban, logikai következtetéseket beépítve, kohéziós eszközöket használva mesél el egy történetet (Schnell 2016).

Az elmúlt években több magyar nyelvű tanulmány is született a gyermekek történetmesélésének vizsgálatáról. Az ezekben bemutatott kísérletekben a szerzők a magyar nyelvű gyermekek által létrehozott narratívákat elemezték, valamint módszertani fejlesztéseket és adaptációkat mutattak be. Murányi (2018; 2020) 18 kiscsoportos és 18 nagycsoportos óvodás részvételével longitudinális vizsgálatot végzett. A vizsgálat során egy 6 képből álló képsorról kellett a gyermekeknek történetet alkotni. A vizsgált szempontok között szerepelt a szövegek strukturáltsága, kronológiája, ok-okozati összefüggések megléte és az is, hogy ezek a szövegek mennyire önállóan, hány segítő kérdéssel jönnek létre. A gyermekek teljesítménye között jelentős egyéni különbségek voltak megfigyelhetők. A vizsgálatban rész tvevő 3–4 évesek többsége még nem tudott egy képsorról kérdések nélkül önállóan szöveget alkotni. A narratíva létrehozásához több alkalommal is szükségük volt segítő kérdésekre. Ezekre válaszolva több ok-okozati viszonyt fedeztek fel, de ennél a korosztálynál a kísérletben részt vevők nem hoztak létre igazán koherens, strukturált szövegeket. Ebben az életkorban jellemzően néhány összefüggés megnevezésén túl a gyermekek elbeszélése a képen szereplő karakterek és tárgyak felsorolásából állt. Ezzel szemben a 6–7 évesek közül már többen koherens, több összefüggést tartalmazó, strukturált, a kronológiát követő narratívát tudtak önállóan létrehozni (Murányi 2018; 2020). A szerző a vizsgálatában részt vevő kiscsoportosok narratív készségeit három éven keresztül követte nyomon. A vizsgálat részletesen bemutatta a 12 részt vevő gyermek narratív készségének fejlődését. Ebben a vizsgálatban is jelentős egyéni különbségek voltak megfigyelhetőek, de a legtöbb gyermek nagycsoportra a szavak felsorolásától eljutott egy valódi narratíva létrehozásáig.

Az angol nyelvű narratív készséget mérő tesztek közül az Edmonton Narrative Norms Instrument (ENNI) adaptálási lehetőségeiről készült magyar nyelvű vizsgálat. A kísérletben részt vevő két korcsoport narratíváinak felvételére és elemzésére az ENNI módszertana alapján került sor. Az eredmények alapján elmondható, hogy mindhárom vizsgált mutatóban (szavak száma, különböző szavak száma, Narratív Szerkezeti Mutató) szignifikáns eltérés volt a két korcsoport között. A Narratív Szerkezeti Mutató olyan univerzálisan használható mutató, amelynek alapján a magyar nyelvű, óvodás életkori csoportok között is eltérés volt kimutatható annak ellenére, hogy a különböző korcsoportokon belül a narratív elemek megnevezése jelentős egyéni eltéréseket mutatott (Murányi 2020).

Jordanidisz és munkatársai (2021) kifejezetten a narratív készségek dinamikus mérési lehetőségét vizsgálták egy előzetes kutatásban, melyben 5–6 éves kor közötti óvodások vettek részt. A vizsgálatban részt vevő gyermekek egy 10 képből álló képregényről mondtak történetet. A vizsgálati szempontok a nyelvi komplexitás, a kohézió és a pragmatikai tudatosság voltak. A statikus mérés (első elmondás) során a gyermekek a történet konkrét cselekvéseit nevezték meg, míg a segítő kérdések utáni dinamikus mérés (második elmondás) során már több részletet neveztek meg, és a szereplők motivációit, érzelmeit is könnyebben megfogalmazták.

Egy 2022‑es kísérlet a szülők gyermekirodalom-ismeretét és gyermekeik narratív készségét vizsgálta. A vizsgálatban részben kimutatható volt az összefüggés a gyermekek teljesítménye és a szüleik gyermekirodalom-ismerete között (Murányi 2023). A fiatalabb korcsoportban nem volt összefüggés, míg az idősebb korosztály esetében az összefüggés egyértelműen erős volt. A kiemelkedő gyermekirodalmi ismerettel rendelkező szülők gyermekei magasabb pontszámot szereztek a narratív készséget vizsgáló teszten. Ez is alátámasztja azt a nemzetközi szakirodalomban már igazolt megállapítást, hogy az otthoni közös olvasás hatással van a nyelvi- és kommunikációs készségek elsajátítására, és így a narratív készség fejlődésére is.