2.2. Az SLI mint disszociációs elven alapuló fejlődési zavar
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Svindt Veronika–Bóna Judit (szerk.) (2024): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640644 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__173/#m1217anyt36_171_p1 (2025. 12. 07.)
Chicago
Svindt Veronika, Bóna Judit, szerk. 2024. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640644 (Letöltve: 2025. 12. 07. https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__173/#m1217anyt36_171_p1)
APA
Svindt V., Bóna J. (szerk.) (2024). Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640644. (Letöltve: 2025. 12. 07. https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__173/#m1217anyt36_171_p1)
Ezt a gondolatmenetet Lenneberg egyik kortársa vezette be, eredetileg az agyserülések viselkedéses és kognitív következményeinek elemzésére. A kettős disszociáció kifejezést (double dissociation) a modern neuropszichológiai gondolkodás egyik úttörője, Hans-Lukas Teuber (1955) vezette be. Első összefoglalójában állatoknál végzett agykérgi irtásos (léziós) kísérletek eredményeinek értelmezésére használta a fogalmat. „Egy funkció és egy agyterület összekapcsolásához a döntő bizonyítékot a ’kettős disszociáció’ adja, vagyis az, hogy például a tapintási diszkriminációt meg tudja zavarni egy lézió, mely nem eredményez zavart a látási feladatokban, s mértéke hasonló a halántéklebenyi sérülések nyomán feltehető látási zavarokhoz” (Teuber 1955, 283). Ezt a logikát követve kezdték kettős disszociációs keretben értelmezni a teljes humán neuropszichológiai hagyományt, egészen Broca és Wernicke koráig visszamenőleg. A motoros és szenzoros afázia eltérő tünettanát a nyelvtani és szótári összetevő (modul) kettőségeként kezdték értelmezni az agykéregre vonatkoztatva (Geschwind 1965; 1974). Ezt a koncepciót dolgozta azután át Steven Pinker (1991; 1999) egy olyan átfogó elképzeléssé, melynek kiindulópontjai a modularitás a megismerés és az agy szerveződésében, valamint a „kivonásos” logika: ha egy összetevő (modul) sérül, a tüneti kép a többi alrendszer szokásos működésének eredménye. A kettős disszociciós gondolatmenet szerint a funkciók minőségileg sérülnek és a megfigyelt viselkedés az épen maradt funkciókból előálló „maradványtünet”. Ennek a kiterjesztése a fejlődésre azt sugallta, hogy a fejlődési modulok ugyanilyen kivonásos logika szerint sérülhetnek, mint az agysérüléshez kapcsolódó zavarok.
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Svindt Veronika–Bóna Judit (szerk.) (2024): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640644 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__173/#m1217anyt36_171_p2 (2025. 12. 07.)
Chicago
Svindt Veronika, Bóna Judit, szerk. 2024. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640644 (Letöltve: 2025. 12. 07. https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__173/#m1217anyt36_171_p2)
APA
Svindt V., Bóna J. (szerk.) (2024). Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640644. (Letöltve: 2025. 12. 07. https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__173/#m1217anyt36_171_p2)
Az SLI fejlődésmenetben sajátosan sérül a nyelvtani rendszer, miközben más kognitív funkciók, sőt bizonyos értelmezésekben a nyelvi szókincs is épen maradnak (Clahsen 1999). Az SLI disszociációs logika érvényesítéséhez kerestek a nyelvtani zavarral kettős disszociációsmodell-szerűen szembeállítható más fejlődési zavarokat. Az SLI fejlődési zavarral szemben a Williams-szindrómás (WS) fejlődést jó nyelvi, s ezen belül jó nyelvtani képességek (s ennek megfelelően jellegzetes alaktani túláltalánosítások), de gyenge téri kogníció jellemezné. Míg a specifikus nyelvi zavart jó téri-vizuális rendszer, jó szókincs, de gyenge nyelv, főként gyenge nyelvtan.
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Svindt Veronika–Bóna Judit (szerk.) (2024): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640644 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__173/#m1217anyt36_171_p3 (2025. 12. 07.)
Chicago
Svindt Veronika, Bóna Judit, szerk. 2024. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640644 (Letöltve: 2025. 12. 07. https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__173/#m1217anyt36_171_p3)
APA
Svindt V., Bóna J. (szerk.) (2024). Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640644. (Letöltve: 2025. 12. 07. https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__173/#m1217anyt36_171_p3)
Ez a kép tágabb nyelvi perspektívát használva nem ilyen világos. Ami a ’szabály vs. elem’ rendszerszerű kettősséget illeti, a WS vs. SNyZ összehasonlításokban a magyarban nem volt világos disszociáció a két csoport között. A fejlődési zavarok sokkal inkább atipikus tanulási menetet mutatnak, mintsem egy egyszerű ’nyelvtan vs. szókincs’ moduláris megoszlást a nyelvi rendszerben (Pléh 2006; Lukács et al. 2014).
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Svindt Veronika–Bóna Judit (szerk.) (2024): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640644 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__173/#m1217anyt36_171_p4 (2025. 12. 07.)
Chicago
Svindt Veronika, Bóna Judit, szerk. 2024. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640644 (Letöltve: 2025. 12. 07. https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__173/#m1217anyt36_171_p4)
APA
Svindt V., Bóna J. (szerk.) (2024). Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640644. (Letöltve: 2025. 12. 07. https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__173/#m1217anyt36_171_p4)
Egy nevezetes esettanulmány (Gopnik 1990a,b; Gopnik–Crago 1991) eredménye alapján megerősödött az a felfogás, hogy – a ’nyelv mint speciális rendszer’ elképzelésnek megfelelően – itt genetikai alapú fejlődési zavarról van szó. A Lenneberg nyomán kibontakozott, mára klasszikussá vált felfogás és néhány modern értelmezés is (Pinker 1991; 1999) úgy képzelte el, hogy a genetikai zavarok, a felnőttkori szerzett zavarok és a korai szerzett zavarok azonos logika szerint értelmezhetőek. Vagyis amikor egy szerzett sérülés során a több összetevőjű teljes rendszerből valamilyen elem kiesik, ez analóg azzal a deficittel, amelyet egy gén kiesése okoz. Eszerint a nyelvtani zavarokat okozó motoros afázia és a feltehetően genetikai eredetű, a rendszer kibontakozása során megjelenő SLI ugyanannak az agyterületnek az érintettségére lenne visszavezethető. A zavarokat egy komponens kiesése okozná, a Broca-terület kiesése (afázia), illetve alulműködése (SLI).