5. Cochleáris implantátum és nyelvi fejlődés
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Svindt Veronika–Bóna Judit (szerk.) (2024): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640644 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__86/#m1217anyt36_84_p1 (2024. 12. 27.)
Chicago
Svindt Veronika, Bóna Judit, szerk. 2024. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640644 (Letöltve: 2024. 12. 27. https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__86/#m1217anyt36_84_p1)
APA
Svindt V., Bóna J. (szerk.) (2024). Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640644. (Letöltve: 2024. 12. 27. https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__86/#m1217anyt36_84_p1)
A siket gyerekek korai fejlesztésében, orvosi-gyógypedagógiai ellátásában megjelenésétől fogva nagy szerepet kapott a hallókészülék használata, ami az intenzív beszédfejlesztés mellett sem hozott kellő eredményt, a gyerekek nyelvi készségei korlátozottak maradtak (Lederberg 2006). Az 1990‑es években megjelent egy új típusú, beültetett hallásjavító eszköz, a cochleáris implantátum (CI), amely a készülékben előállított stimulusokat közvetlenül a hallóidegre juttatja. Noha az auditív bemenet még mindig sokkal kevésbé gazdag és finom, mint a halló gyermekeké, a beszédészlelés és a beszélt nyelv fejlődése sok esetben fokozódik a CI használatával (Lederberg 2006).
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Svindt Veronika–Bóna Judit (szerk.) (2024): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640644 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__86/#m1217anyt36_84_p2 (2024. 12. 27.)
Chicago
Svindt Veronika, Bóna Judit, szerk. 2024. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640644 (Letöltve: 2024. 12. 27. https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__86/#m1217anyt36_84_p2)
APA
Svindt V., Bóna J. (szerk.) (2024). Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640644. (Letöltve: 2024. 12. 27. https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__86/#m1217anyt36_84_p2)
A CI rendkívül népszerű eszközzé vált különösen a siket gyereket nevelő halló szülők körében. Finnországban például megváltozott a korábbi gyakorlat, mely szerint a szülők számára a jelnyelv megtanulását és használatát ajánlották siket gyermekük fejlesztése érdekében, s ma már a jellel kísért finn nyelv használatát tanácsolják a CI beültetése előtt, a beültetés után pedig csak kísérő jelek alkalmazását javasolják (Takkinen 2016). A siket közösségben használatos jelnyelv mellőzésének azonban az implantált gyermekek esetében is komoly kockázata van, mivel nem minden gyerek tudja a CI segítségével elsajátítani a hangzó nyelvet, s mikorra ez kiderül, a gyermek már elszalasztotta azt az érzékeny periódust, amikor a leghatékonyabban tudná elsajátítani a (jel)nyelvet, ez pedig káros az egyénre és a társadalomra nézve egyaránt (Humphries et al. 2012; Takkinen 2016). Kockázatot jelent emellett a készülék beültetése és viselése is. Annak ismeretében, hogy a jelnyelvnek való korai kitettség megfelelő nyelvelsajátítást eredményez, a nyelvész szakemberek ajánlása szerint minden implantált gyermeknek meg kell kapnia a lehetőséget a nyelvhez való hozzáférésre a jelnyelven keresztül, annak érdekében, hogy bimodális kétnyelvűvé válhasson, illetve hogy ne váljon kései elsőnyelv‑elsajátítóvá (Humphries et al. 2012).