Maynard Smith John, Szathmáry Eörs

A földi élet regénye

Az élet születésétől a nyelv kialakulásáig

Az ivarosság és az önző gének

A legtöbb gén csak akkor replikálódik, amikor a sejt is ezt teszi. Léteznek azonban olyan mozgékony elemek (transzpozonok), amelyek képesek a genom újabb pontjára ugrani, miközben eredeti példányuk is megmarad: az áthelyeződés (transzpozíció) után így az egy példányból kettő lesz. Képzeljük el, hogy egy ilyen transzpozon ivartalan szervezetben helyezkedik el. Áthelyeződésekkel a szervezeten belül növelheti a példányszámát, de ettől nem lesz több egyedben jelen. Hosszú távú túlélése kizárólag azon múlik, hogy a gazdaszervezet hagy-e hátra utódokat. Képzeljünk azonban el egy olyan transzpozont, amely képes rávenni a gazdasejtet, hogy egy másik sejttel összeolvadjon. Az összeolvadás után a mozgékony elem a másik sejtből származó kromoszómákra is átugorhatna, a sejt osztódása után pedig mindkét utódsejtben jelen lenne, noha csak az egyik szülőből érkezett. A sejtek összeolvadásának kiváltása tehát a transzpozon számára újabb terjedési lehetőséget jelenthet. Egy ilyen elem elterjedne a populációban, még akkor is, ha némileg csökkenti a gazdaszervezet életképességét, amint az egyébként várható. Mi köze mindennek az ivarossághoz? Donal Hickey és Michael Rose 1988-ban felvetették, hogy az ivaros összeolvadás nem azért alakult ki, mert bármiféle előnyt szolgáltatott az egyesülő sejteknek, hanem azért, mert előnyös volt az olyan transzpozonok számára, amelyek az összeolvadás előtt csak az egyik sejtben voltak jelen, utána viszont valamennyi közös leszármazottba bekerültek.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 104 2

Biológia

1995-ben jelent meg a The Major Transitions in Evolution című átfogó mű Szathmáry Eörs és az azóta elhunyt Maynard Smith tollából, melyet sokan az elmúlt száz év egyik legfontosabb evolúcióról szóló művének tartanak. Az ennek nyomán született összefoglaló könyv magyarul először 2000-ben jelent meg. A téma művelése természetesen nem állt meg, most az Olvasó az Oxford University Press engedélyével egy korszerűsített és bővített kiadást tart a kezében.

Az élő szervezetek lenyűgözően bonyolultak. Minél többet tudunk meg róluk - biokémiájukról, anatómiájukról, viselkedésükről -, annál inkább megdöbbenünk az evolúciós alkalmazkodás felfedezett részletein. E könyv a művelt olvasó számára az evolúció új képét kínálja, melynek magja az a felismerés, hogy az evolúció során történt néhány gyökeres változás az örökletes információ tárolásában, kifejeződésében és átadásában, amelyek egyszersmind a komplexitás növekedését is lehetővé tették. Ezzel párhuzamosan gyakran tapasztaljuk, hogy a korábban függetlenül szaporodó replikátorok (másolódni képes molekulák, sejtek, organizmusok) magasabb evolúciós egységbe szerveződnek. Ha az alacsonyabb szint evolúcióját a magasabb nem tartaná kordában, mi sem lennénk itt. A folyamatokat kísérő munkamegosztás szintén a komplexitás növekedésének irányába hatott.

A szerzők a könyvben az evolúció nagy lépéseit tekintik át az első replikátorok sejtekké szerveződésétől az emberi nyelvkészség kialakulásáig.

Hivatkozás: https://mersz.hu/maynard-smith-szathmary-a-foldi-elet-regenye//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero