Bartók István

"Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk"

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1630–1700 között


Az „igaz magyar módon való szóllás”

Az idézett külföldi szerzők munkáinak ismeretében nem meglepőek a század hazai íróinak megnyilatkozásai a magyar nyelvben használatos stílusfajták kérdésében. A korszak egyetlen fennmaradt magyar nyelvű retorikai művének szerzője, Medgyesi Pál már egyik legkorábbi írásának, a Praxis Pietatisnak a keresztyén olvasóhoz szóló előszavában sorolja fel, mik azok a „formák és módok”, amelyek nem illenek a kegyesség tanításához. A „procátori pipere, a törvényben való himezet hámozot beszéd”, a „Rhythmikák, a fillet gyönyörködtető, gyermeki enekes egyben zengés”, az „udvari pipere” a hivatalos, a költői és az udvari stílusra utal. Az utóbbira tizenöt évvel később Nagyari Benedek is ugyanezt a kifejezést használta.646 Medgyesi ugyanúgy kerülendőnek tartja az említett szélsőségeket, mint Bucanus.

"Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk"

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 034 2

A könyv a korszak magyarországi és erdélyi szerzőinek elméleti munkásságát mutatja be, legnagyobbrészt eddig feldolgozatlan források feltárásával és rendszerezésével. Az értékelés alapja az összefüggés az európai mintákkal.

A hazai szerkesztésű kézikönyvek sorában először a grammatikai és a poétikai munkákat tárgyalja, a második részben a logikai, a harmadikban a retorikai összefoglalókat. Az utóbbiak között a világi ékesszólástant az egyházi retorikák követik: az imádkozás- és prédikációelméleti traktátusok. Az önálló kiadványok áttekintése után elszórt megjegyzésekből bontakoznak ki a korabeli szerzőknek az irodalomra vonatkozó jellemző elgondolásai, különös tekintettel a stiláris követelményekről és a fordításirodalom kérdéseiről megfogalmazott nézetekre.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-sokkal-magyarabbul-szolhatnank-es-irhatnank//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave