Medgyesi ars orandijának gerince mindkét fejezetben a retorikai szempontból leginkább figyelemreméltó rész, „Az Részeknek jó Rendben helyheztetése”, azaz a dispositio. A tervszerűség melletti érvelés az Abba Atyában sok tekintetben ma is megszívlelendő. A világi hallgatóság és Isten Ambrosiustól eredő összehasonlítása ez alkalommal a rend szükségességét bizonyítja. „Az Rend ékes és igen szükséges; azért hogy haszontalan kettöztetésekkel ne éllyünk s-eszünk ne vesszen. Tsak mikor bölts emberek elöt szállunk-is, el távoztatandó dolgok ezek; mentöl-inkább mikor az nagy Istennel beszéllünk. Az Rendnek meg nem tartása miat, rút illetlen módon elő s-hátra megyünk, alkalmatlanul kettöztetvén azon dolgokat, eggyüve-is, másuva-is kapván; és mosdatlanul kezdvén az szólláshoz, nem tudgyuk mint végezzük illendőképpen el. […] Némellyek azt vélik hogy soha nem kell egyébkor könyörögni, hanem tsak a’ Sz. Léleknek ama hirtelen és rendkivöl-való meg-illetése s-indétásakor. Ez tsak eszelösködés; s a’ kik ezt tartyák el nem kerülhetik az emlétett illetlenségeket.” A rend eszményítése végül teológiai síkra emelkedik; az érvelést bibliai konkordancia támasztja alá. „Az Isten Rendnek Istene, s-nem kedvelli az ő szolgálattyában az tunyaságot, és az vigyázatlanságot. Tarts meg azért a’ Rendet, hogy bolondoknak áldozattyokkal ne áldozzál. Péld. 4. 23.”414