Az evolúciós és biológiai megközelítésekkel szemben, az ellenoldalon elhelyezkedő, társas konstruktivista nézet képviselői azt vallják, hogy bár az emberiség közös biológiai alapokkal rendelkezik az érzelmek átélésére, a társas közeg, a kultúra ad keretet, szabályokat és előírásokat az érzelmek kifejezéséhez, szabályozásához, a társas interakciók lefolytatásához (Averill, 1980; Bodor, 2004; Harre, 1986; Nábrády, 2002; Oatley és Jenkins, 2001; Shweder és mtsai, 2008; Strongman, 2003). Ez a megközelítés arra helyezi a hangsúlyt, hogy az érzelmek olyan jelentésekből származnak, melyek szükségszerűen kulturálisak, azaz maguk is kulturális termékek (Oatley és Jenkins, 2001), méghozzá az egyén és a kultúra dinamikus interakciójából születnek (Levenson és mtsai, 2007), más szóval konstruálódnak. Az emberek sajátos kulturális térben élnek, ahol az érzelmek segítik a kulturális térben való tájékozódást, és ahol az érzelmek a kulturális kontextusra jellemző társas kapcsolatiságra reflektálnak (Mesquita és Leu, 2007). A kultúra termékeként az érzelem hasonló a nyelvhez: minden ember rendelkezik egy közös univerzális alappal, de minden kultúrának megvan a saját szókincse, szintaktikai formája, jelentése és pragmatikai hatása (Levenson és mtsai, 2007).